A SepsiBook harmadik és egyben utolsó előtti napja se hagyta, hogy az ember elunja magát, nonstop mentek a programok reggel 8 órától este 11 óráig. Ami számomra nagyon érdekes és izgalmas program volt, az a „Sötét tus, néma tinta” – Kovács András Ferenc-emlékest volt. A beszélgetés 18:00 órakor vette kezdetét a Porondon, és ami különleges volt benne, hogy nemcsak beszélgetésről szólt, hanem egy rövid koncert is megadta az emlékezés hangulatát. A meghívottak Markó Béla (költő) és Mészáros Sándor (kiadóvezető) voltak, akikkel André Ferenc (költő, műfordító) beszélgetett. Az emlékest igazi hangulatát a közreműködő Mocanu Erika mezzoszoprán énekével, Tóth-Győrbíró Apor csellójával és Szőcs Botond zongorájával teremtette meg, míg előadtak három zeneszámot, köztük Boros Csaba zeneszerző művét is, amelyet a költő „Hajnalének” című verséből inspirálódva komponált.

Egy felejthetetlen Slam Poetry Showcase után kíváncsiságom a Google keresőhöz vezetett és sorjában gyűjtöttem be információkat a színpadon szereplő slammerekről. Egyik szóvivő viszont megragadta figyelmem. Költő? Műfordító? Szerkesztő? Irodalomszervező? Slammer? Ez az ember biztos még éjszaka is rímekkel álmodik. Ezt a kreatív és pozitív alkotót a színpadon és körülötte többször is láthattuk az utóbbi napokban, nem másról van szó, mint André Ferencről.

A vasárnapi programot tanulmányozva felfigyeltem Balázs Géza nyelvész „Ki ötezerben élsz”. Gondolatok a magyar nyelv következő évtizedeiről című előadására. Az az ötletem támadt, hogy miután meghallgatom az előadását, felteszek neki pár kérdést a nyelvészettel kapcsolatban, ha már úgyis olyan szakon vagyok, ami a nyelvekkel és nyelvészettel foglalkozik.

Elérkezett hát az utolsó nap is. Ha netán az emberek búslakodtak is, hogy itt a vége, a SepsiBook mindent megtett azért, hogy a vasárnapi program is felejthetetlen élményekkel gazdagítsa a jelenlévőket.