A SepsiBook harmadik és egyben utolsó előtti napja se hagyta, hogy az ember elunja magát, nonstop mentek a programok reggel 8 órától este 11 óráig. Ami számomra nagyon érdekes és izgalmas program volt, az a „Sötét tus, néma tinta” – Kovács András Ferenc-emlékest volt. A beszélgetés 18:00 órakor vette kezdetét a Porondon, és ami különleges volt benne, hogy nemcsak beszélgetésről szólt, hanem egy rövid koncert is megadta az emlékezés hangulatát. A meghívottak Markó Béla (költő) és Mészáros Sándor (kiadóvezető) voltak, akikkel André Ferenc (költő, műfordító) beszélgetett. Az emlékest igazi hangulatát a közreműködő Mocanu Erika mezzoszoprán énekével, Tóth-Győrbíró Apor csellójával és Szőcs Botond zongorájával teremtette meg, míg előadtak három zeneszámot, köztük Boros Csaba zeneszerző művét is, amelyet a költő „Hajnalének” című verséből inspirálódva komponált.
Az esemény egy Schubert és egy Mozart dallal indult, megteremtve az emlékezés hangulatát. Egy kis lelki felfrissülés után Kovács András Ferenc (KAF) közeli barátai elevenítették fel emlékét, és osztottak meg vele kapcsolatos élményeket, benyomásokat és történeteket első találkozásaikról.
André Ferenc szerint nagy ész volt, még a viccből írt versei is zseniálisak voltak, csomó költő sok szenvedés és munka után nem tudott volna olyat írni, mint KAF félvállról vett versei. Mindent tudott az irodalomról, elkezdtél verselni és KAF fejből megírta a folytatását, még egy hexamétert is sikeresen belefértetett egy haikuba.
Markó Béla elmondása szerint a költőt elég a verseiből ismerni, mert személyének ismerete el tudja rontani a versek által felállított pozitív képet. KAF esetében nem bánta, hogy ismerte személyét is, mivel empatikus és kedves ember volt, versei pedig egyéniek. Markó Béla szárnyai alá vette KAF-ot és főszerkesztőként felvette az Igaz Szó folyóirat szerkesztőségébe, később pedig ő lett a folyóirat főszerkesztője. Szerinte KAF kiváló költő volt, befolyásolta a költészet irányát anélkül, hogy rajongói tábora lett volna. Szeretett játszani: egy kitalált költőt teremtett, még önéletrajzot is írt neki és mindenkivel próbálta elhitetni, hogy ő egy régi, ismeretlen költőt fedezett fel. Költészete ritka és egyedi hangú, szembemegy a világ áramlásával, nem lehet kategóriába sorolni, sajátos helye van a költők világában.
Mészáros Sándor sokat vitatkozott KAF-fal, hiszen a költő makacs volt, viszont nem lehetett rá haragudni. Rövid verseiben minden is ott van, viszont egy idő után az volt a baj, hogy olyan jól írt, nem tudta már saját magát felülmúlni. Ingadozó személyiség volt, főleg utolsó periódusában.
André Ferenc állítása szerint KAF verseit mindig fel lehet ismerni, szókincsfejlesztő képességük van, olyan gondolatokat teremtenek az ember elméjében, amilyenekre nem is gondolnánk, hogy léteznek. Néha könnyű, néha nehéz verseit értelmezni, minden generáció számára más jelentésekkel bírnak.
A beszélgetést André Ferenc felolvasással zárta, Kovács András Ferenctől a Kölyökportré című vers hangzott el. A megemlékezést Boros Csaba zenés művével fejezték be a közreműködő előadók.
Tartalmas, szép, informatív és megható történeteket hallhattunk Kovács András Ferencről. Így még aki nem is hallott eddig róla, úgy távozhatott el erről a megemlékezésről, mintha már rég ismerné a költőt.
Kacsó Ágota
