A szombati nap folyamán Kiss Judit Ágnes könyvbemutatójára is sor került, aki erre a napra egy felnőtteknek szóló regényt hozott el, az Egy nőalak szürke kontúrját. A regény a családon belüli bántalmazás témáját dolgozza fel. A főhős egy 14 éves lány, Gina, akit nevelőapja bántalmaz, s még édesanyja védelme helyett is elhallgatja, ami vele történt.
Mikor kezdődött az irodalom iránti érdeklődésed?
Kiss Judit Ágnes: Szerintem már amióta megszülettem, vagy hát nagyon régóta. Ilyen olvasós család a miénk, pont ez volt a nehéz, olvasós és versírogatós a család, és az ember nem gondolja komolyan, hogy amit csinál, az játéknál többre tartható.
Vannak olyan olvasmányok, amelyek nagy hatással vannak/voltak rád?
Kiss Judit Ágnes: Rengeteg, én nagyon hamar kezdtem el olvasni, már négy éves korom óta. Valamint nagyon hamar kezdtem el felnőtt regényeket olvasni. Tízévesen olvastam Babits Mihálytól a Gólykalifát és két hónapig nem mertem elaludni, csak feküdtem tágra nyitott szemekkel és annyira féltem, hogy velem is megtörténik az, mint a regényben. Mai napig vannak olyan könyvek, amiknek a hatása alól nem tudom kivonni magam, mondjuk A Mester és Margarita, akárhányszor kinyitom, az biztos, hogy végig kell olvassam.
Tudnál mesélni kicsit az alkotói folyamatról?
Kiss Judit Ágnes: Hát ez kicsit más a regénynél meg a versnél, mert azt mondják, hogy a regényhez elsősorban fenék kell, tehát oda kell ülni nap mint nap. Ez ilyen szempontból nehéz, mert ha nem ülök oda minden nap, könnyű elveszíteni azt a hangot. Van olyan, hogy írok egy csomót és kuka, mert nem azon a hangon írtam meg, mint amiben abbahagytam. A versnél az a jó, mert az tényleg olyan, hogy amíg az ember várja a buszt meg lehet írni, és én nagyon sokat írok úgy, hogy menet közben, például hogyha sétálok, akkor annak van egy ritmusa és ahhoz már tök könnyű verset írni, de még van, amikor prózát is úgy írok, hogy megyek valamerre. Csak hát egész hosszú oldalakat nem lehet megfogalmazni fejben, aztán majd leírni.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Kiss Judit Ágnes: Most ősszel jelenik meg egy új verseskötetem, már úgy volt, hogy az jön a könyvhétre, de Mészáros Sándor, akivel beszélgettünk, azt mondta, hogy várjunk őszig. Meg írok egy regényt a tanításról, a tanári létről, amit már nagyon régóta terveztem. De ameddig tanítottam, addig tudtam, hogy nem lehet, mivel túlzottan belül voltam ahhoz, hogy írjak róla, és most kezdek egy kicsit eltávolodni. Remélem, sikerül, mert már elég nagy adagot összeírtam.
