Vasárnap délben a Színháztól színházig. 36 interjú Tompa Gáborral című interjúkötetről beszélgetett Márton Evelin író személyesen a rendezővel. A marosvásárhelyi származású Tompa harminchárom éve vezeti a Kolozsvári Állami Magyar Színházat. – A Szemügyet Kozma Orsi írta.
Tompa Gábor elmondása szerint a színházat meg a rendezést mester és tanítvány formában lehet legjobban tanítani, illetve tanulni. Ezt hiányolja: mivel a mai oktatásban modulonként változnak a tanárok, nincs ki végigkövesse a diákok fejlődését. A katedra fontosabbá vált a diáknál és ez a fajta oktatási rendszer őt nem érdekli. Lépten-nyomon cenzúrát érez. Szerinte mára már kihalóban van a meritokrácia is.
Tompának az operához is erős kötődése van: szerinte a zene a legfelsőbb szintje a művészetnek és magának a kommunikációnak. Úgy határozza meg, mint „Isten létezésének legerősebb bizonyítéka”. A zene nagyon pontos; teljes lényünkre, érzészerveinkre hat, és ez a legelvontabb művészeti forma. A művészetek mellett mély kapcsolata van a tenisszel is. Sport osztályba járt Marosvásárhelyen, ott tanulta meg, hogy mi is az a fair play, és azt, hogy el kell ismerni a vereséget is. Kosarazott, röplabdázott, hármasugró is volt, most pedig a tenisz számára a legnagyobb feltöltődés.
A kötethez mind 2010 utáni interjúkat választottak. Egy kérdés azonban egyik interjúban sem szerepelt: miért lett rendező. Tompa szerint a rendezői lét nem egy végleges állapot, az ember folyamatosan harcokat kell vívjon. Kiemelte a magyar nyelv szépségét is, hiszen a rendező olyasvalaki, aki rendet próbál teremteni a világban uralkodó káoszok között.
Kozma Orsi
