„A nyelv nem hagyja cserben az embert.” – hangzott el péntek este a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb nyelvművésze, Parti Nagy Lajos által. Ez a kijelentése igazán mély értelmet hordoz magában, hiszen a nyelv valóban egy olyan anyag, amelyet időnként rombolunk, máskor pedig újjáépítünk, de mindig megállja a helyét. Elekes Karola tudósítását olvashatják.
A péntek esti nagy nyüzsgés közepette 19 órától a Mi történt avagy sem a lét-büfében? címet viselő Parti Nagy Lajos portrébeszélgetésébe hallgathattak bele az érdeklődők. A költő beszélgetőpartnere, Vincze Bence Kadarkai Endre módszertana felől közelítette meg ezt az ötven percnyi társalgást. Nyolc kulcsszó köré épült az asszociatív beszélgetés, ezek pedig a következők voltak: egy lehetséges szerelem, játék és kontraszt, posztmodern költőkirály, kánon és oktatás, a mese nyelvén szólni, rombolás és újjáépítés, ismerni rosszul, illetve Erdély.
Parti Nagy azzal kezdte a beszélgetést, hogy szerinte a posztmodern költőkirály titulus egy teljesen értelmetlen és ráföltapadt cím, amelyhez semmi köze. A magyar irodalomban nagyon ritka, hogy valaki még életében a közoktatás rendszerében tananyaggá váljon, ő viszont már most szerepel az érettségi tételek között. Példának kiemelte a Létbüfé című kötetét, amely több száz darab cím nélküli töredék együttese. Elmondása szerint azért tanítható, mert az ő műveinek értelmezése egy kicsit vadászat. Annak a vadászata, hogy ki mit lel fel benne. „És van még benne csomó minden amit én sem lelek föl. Merthogy minden szavunk idézet. Nincs egy ’’a” betű, amit a Petőfi ne írt volna le mondjuk kétezerháromszáz negyvenhétszerkétezerháromszáznegyvenhétszer.” – vallotta be.
Műveiben és egész munkásságában egy folyton leromboló és folyton újjáépülő nyelvezet figyelhető meg. A nyelvrontásnak és nyelvépítésnek mindannyian részesei vagyunk, az írók azonban intenzívebben teszik vagy adott esetben sportot űznek belőle – állapította meg. Parti Nagy Lajosnál ez nagyon meghatározó volt, és mindenképpen beépült a műveibe. Ő egész eddigi életében nem talált ki semmit egyből véglegesre – árulta el a nézőknek – mindig rontás és építés váltakozása hozta meg munkája gyümölcsét.
Aki ismeri a költőt, bizonyára ismeri Dumpf Endre nevét is, hiszen ő az egyik lírai teremtménye. Másik írói álneve Sárbogárdi Jolán – derülehetett ki azok számára is, akik esetleg ezt nem tudták. A kérdésre, hogy mi okból alkotta meg ezeket az új karaktereket, a válasz csak annyi volt: „Mindegyik Bovaryné én vagyok.” Később A Rókatárgy alkonyatkor versének felolvasására is sor került, amelyet a közönség nagy tapssal fogadott.
Parti Nagy arról is beszámolt, hogy az utóbbi időben egy hosszú prózán dolgozik, amely egy családtörténet, illetve a Magvető verses kötetének szerkesztésével foglalkozik, ami tulajdonképpen egy literátori munka. A beszélgetés A Szívlapát felolvasásával zárult, amely tökéletes végszó volt a napot záró Kollár-Klemencz László zenés könyvbemutatója előtt.
Elekes Karola
