A szombati nap folyamán már másodjára találkozhattunk Révész Emese művészettörténesszel. Míg pénteken a Hol készül a művészet? című művét mutatta be, szombaton egy előadást hallgathattunk meg Van élet a tündéreken túl. A kortárs magyar gyermekkönyv-illusztráció törekvései címen, amelyen sok érdekes illusztráció bemutatása által nyerhettünk betekintést abba, hogy hogyan is elemezi ezeket Révész Emese.
Mi késztette arra, hogy művészettörténettel foglalkozzon?
Révész Emese: Sok művészettörténész van azzal, hogy képzőművésznek készül eredetileg. Én is így voltam vele, Pestre a Képzőművészeti Gimnáziumban felvételiztem, ahova nem vettek fel, ami miatt nagyon összetörtem. Később, mikor a Filmművészeti Egyetemre jártam, ahol tanítottak nekünk művészettörténetet és egy nagyszerű tanárunk annyira jó órákat tartott, hogy én közben beleszerettem a művészettörténetbe. Ezt azért tartom fontosnak, mert huszonévesen az ember annyi mindenbe belekezd, és sokszor nem tudja, hogy mit akar, és számomra ez arról szól, hogy érdemes kivárni, amíg megtalálja az ember azt a területet, amihez szívével, lelkével is kapcsolódik.
Hogyan közelíti meg egy műalkotás elemzését?
Révész Emese: Engem elsősorban az érdekelne, hogy az adott művet hogyan látták és értelmezték a maga korában. Tehát ha mondjuk egy Székely Bertalanról van szó, aki egy 19. századi festő volt, nem 21. századi fejjel nézem, hanem arra vagyok kíváncsi, hogy ott mit jelentett, ott miért tartották nagyra, milyen jelentéseket társítottak hozzá. Kicsit azt szoktam mondani, hogy olyan ez, mint egy régészeti munka. Találok egy képet, és kiásom hozzá azokat a leleteket, amik értelmezik azt a művet.
Milyen szerepet játszik a kontextus (történelmi, társadalmi, politikai) az elemzésben?
Révész Emese: Pontosan ez érdekel engem is, ez a kontextus. A legtöbb esetben egy mű mást jelent a születése idején, mint ötven évvel később, vagy száz évvel később ezek a jelentések változnak. Például El Greco tipikusan olyan, ami a maga korában, a XVII. században egy misztikus vallásos őrületet jelképezett. A 20. századnak ő egy modern festő volt. Tehát, hogy más értékeket társítunk hozzájuk. Én elsősorban történésznek tartom magam. Ilyen szempontból egy picit régészeti, aki próbálja ezeket a kontextusokat rekonstruálni, megérteni, szemben az esztétával, aki viszont csak a művet értelmezi.
Milyen tapasztalatai vannak a tanítással kapcsolatban?
Révész Emese: Én egyetemistákat tanítok elsősorban, szinte kizárólag. Nagyon jók, mert aki már egyetemre kerül, az általában már motivált, tehát nem véletlenül van ott, ez már egy egyéni elhatározás, és az egyetem azért jobb sok szempontból, mint a gimnázium, mert ott azt tanulja az ember, amit tanulni akar. Egy csomó fölösleges tárgy nincs. Én azt látom, hogy a mi hallgatóink nagyon eltökéltek, mert szeretnének jobbak lenni, energiát fektetnek bele, tehát őket nagyon nagy öröm tanítani.
Mit tanácsolna azoknak, akik később ezzel szeretnének foglalkozni?
Révész Emese: Ha ilyen irányba akar menni, akkor minél több művészettörténeti könyvet, filmet, videót nézzenek, nagyon sok ilyen ismeretterjesztő anyag van. Azt szoktam mondani, hogy Gombrich nevű szerzőnek van egy összefoglaló művészi története. Azt például érdemes elolvasni. Egy-két ilyen összefoglalót. Fölvesznek enélkül is, mert ma már nincs BA szakon, legalábbis Magyarországon nincs önálló művészettörténet szak, hanem szabad bölcsészet van, és később választhatja menet közben az ember. De könnyebb úgy megérteni a dolgokat, ha már valami kis előzetes tudása van az embernek. Úgyhogy használja ki azokat a lehetőségeket mindenki, amiben a művészetről szó van. Ja, és még valami, járjon múzeumba. Itt Sepsiszentgyörgyön is nagyszerű művészeti gyűjtemények vannak, de amerre jár, mindig szisztematikusan nézze meg az adott múzeumot, kiállítást, és vannak elég jó művészeti folyóiratok is. Online is, meg nyomtatott is. Szerintem érdemes átlapozni, mi van a művészetben. Igazából, ha csak ennyit csinál, hogy figyel maga körül a dolgokra, eljár kiállításokra, már picit jobban képben lesz.
