Beszélgetés Nényei Pál íróval, pedagógussal
Ön szerint milyen egy jó tanár?
Szerintem a jó irodalomtanár rajong a saját szakmájáért, az irodalomért, és ért is hozzá, ezáltal tud a diákjai számára is hiteles lenni. Tehát a jó tanár olyan önazonos személyiség, aki hitelesen tudja képviselni, hogy az irodalom mennyire fontos dolog.
És általában ez a szeretet már gyerekkorban kezdődik? Csak az tudja szenvedélyesen átadni?
Nem vagyok ebben biztos. Csak azt tudom, hogy könnyebben olvasóvá, meg irodalomszeretővé tud válni az, aki korábban kezdi. De hát ahogy vannak felnőtt megtérők is a kereszténységben, úgy vannak, akik később kapnak rá az irodalomra is.
Mit ajánl a kezdő íróknak? Hogyan tudnak elindulni?
Olvassanak végtelenül sokat. Csakis így. Mondtam már kezdő íróknak, hogy nagyon jó, hogy tele van a lelkük mindenféle érzeményekkel, történetekkel, meg élményekkel, bölcs mondanivalóval, amit mindenképp leírásra méltónak tartanak, de mindennél fontosabb az, hogy megtanuljanak magyarul. Magyarul pedig úgy lehet legjobban megtanulni, ha az ember sokat olvas olyanokat, akik a magyar nyelv legnagyobb művészei – és nem azoktól, akiknek a lelke tele van mindenféle érzeményekkel, történetekkel meg élményekkel, bölcs mondanivalóval, amit mindenképp leírásra méltónak tartanak, de nem ismerik a nyelvi formába öntés küzdelmét.
És amikor ez megvan, tehát tud magyarul, el tud indulni, akkor mi a teendője?
Amikor az ember magyarul tanul, mert az a terve, hogy író vagy költő lesz, akkor az olvasás mellett írni is kell. Finnyássá kell válnia, minden egyes hibát könyörtelenül ki kell irtania és még a szívének legkedvesebb és legőszintébb zöngeményt is ki kell dobni a szemetesbe, ha nem elég jó, ha nem olyan jó, mint amit a legjobbak írnának. Nagyon sokat kell dolgozni a szövegen, megkeresni a legpontosabb szót vagy kifejezést, húzni, átírni… Az a közkeletű, egyébként a romantikában gyökerező gondolat, hogy elég, ha föllobban a láng a lelkemben, és akkor hirtelen transzba esve elkezdek írni, és a papíron ugyanaz van, mint a szívemben, ez már így remekmű, ez az esetek nagy részében hazugság. Mindenkinek meg kell küzdeni a kifejezés problémájával, még annak is, aki tehetséges.
A tanári szakmájának melyik volt a legjobb és a legrosszabb élménye?
Hát a legjobb az, amikor egy témával készülök, ami szinte értelmét veszti, mert a diákok olyan dolgokkal szembesítenek, hogy kénytelen vagyok mindent újragondolni, tehát amikor egy óra közben én magam tanulok valamit. A legrosszabb pedig az, amikor szülőkkel kell harcolnom: amikor a szülők számon kérnek, beolvasnak, elmondják nekem, hogy hogy kéne csinálnom, mert ezt ők jobban tudják.
Most kicsit rátérünk az Irodalom Visszavág köteteire. Az első kérdésem az, hogy miért pont Star Wars-utalás van a címben?
Azon túl, hogy az irodalom és a birodalom rímelnek egymással, és ezért ez amolyan vicces cím, a Star Wars akkoriban, amikor elkezdtem írni ezt a sorozatot, 10-11 éve még sokkal jobban be volt ágyazva az emberek gondolkodásába, mint most. Egyébként nem is én találtam ki, hanem a feleségem, aki pedig egy 1990-es években működő egyetemi folyóirat címét lopta el. De most már nem bánom, hogy ez lett a címe, sőt, mostanában kezdem megérteni, hogy mit is jelent. Úgy is mondhatom, hogy mára megtelt jelentéssel, és kicsit eltávolodott a vicceskedéstől meg a Star Warstól is. Az irodalomolvasás a leghumánusabb tevékenység, az ember nyelvhasználó lény… és ha kezdjük elveszteni az irodalmat, kénytelen visszavágni!
Nem fél attól, hogy a modernizáló popkulturális értelmezések idővel ugyanúgy elöregszenek, mint a poros tankönyvi nyelv?
De, és ez már írás közben is nyomasztott. Úgyhogy az a tervem, hogy mielőtt meghalok, átírom, egy picit visszanyesem a nagyon kortárs (amit igazán csak azok értenek, akik éppen egy adott korban élnek – a szerk.), nyegle és túl jópofa utalásokat, amik már most megöregedtek, esetleg kicserélem másokra, vagy akár teljesen kihúzom a legkínosabbakat.
Veszítünk-e valamit azzal, ha egy klasszikust fogyaszthatóvá teszünk?
Nem. Ezt is lehet jól csinálni, nem kell feltétlenül elbulvárosítani, hanem csak kibontani azokat a rétegeit, amelyekhez tudunk kapcsolódni. Vissza kell hoznunk a múltból, jelenvalóvá kell tennünk, és kapcsolatba kell lépnünk vele, a saját életünkkel kölcsönhatásba kell hozni.
Ma mire való a bölcsész?
Szerintem a jó bölcsész az emberi társadalom egyik legfontosabb tagja. Olyan fontos, mint a földműves, vagy az állattenyésztő, vagy a mérnök. Elengedhetetlen építőeleme a humán létezésünknek a bölcsészet, mint amennyire elengedhetetlen a létezésünkhöz a kenyér. Nagyon kár, amikor a bölcsészet nevetség vagy lesajnálás tárgya lesz. Kár volna, ha az ember el tudná engedni mindazt a tudást, amit az őseink fölhalmoztak. Például a bölcsészek. Vagy amit a biológusok. Vagy matematikusok.
Mi az, amit a magyar irodalomtanítás félreért az irodalom lényegéből?
Magyarországi emberként azt mondom, hogy a legnagyobb veszély, amikor az irodalom ideológiai erőtérbe kerül, és egyesek politikai indulataik szétkürtölésére akarják használni. Sokan hiszik azt, hogy az irodalom elsősorban ideológiák terjesztésére alkalmas eszköz, és nem saját jogán létezik. A jó irodalom szerintem nem nevel és nem politizál, hanem lehetőséget ad, felszabadít, esetleg szembesít. Nem lezár, hanem kinyit. Nem attól lesz jó egy mű, ha tanulságos, vagy ha a végén mindenki megjavul.
Kósa Noémi
Sapientia EMTE, Fordító-tolmács mesterszak I. év