Fikció és valóság határán

Beszámoló Fehér Imola és Tamás Kincső Két nő, egy kalap című művének bemutatójáról

A SepsiBook utolsó napján Tamás Kincső íróval beszélget Máthé Kincső publicista, legújabb, Két nő, egy kalap című regényéről, amelyet Fehér Imola költő-íróval közösen jegyez. A bemutatón szóba kerülnek a regény megszületésének sajátos körülményei, a valós és fikciós síkok közötti határhúzás és a mesterséges intelligencia szerkesztői teljesítménye is.

Máthé Kincső először a regényírás folyamatáról kérdezi a szerzőt. Tamás Kincső elmondja, hogy a munka a 2022-es E-MIL Közgyűlésen történő találkozás eredménye, ahol ismeretséget köt Fehér Imolával. A két alkotó között azonnal létrejön egy fajta konszenzuális, termékeny párbeszéd. Minden interakció olyan – ecseteli Tamás Kincső –, hogy behívjuk az illetőt az életünkbe, és az, hogy ki meddig jön, hogy érzi ott magát, mindent meghatároz.

Fehér Imola veti fel, hogy fogjanak irodalmi levelezésbe, Tamás Kincső pedig azonnal kitűzi célnak egy közös regény megalkotását. A mű főszereplői tehát nagyon erősen kapcsolódnak a szerzőkhöz, rengeteg elemet hoznak be saját életükből: Tamás Kincső a gyógyszerész szakmát, az állatok, főként a lovak iránti rajongását, az elszigetelt, természetközeli életvitelt, amelyet a hétköznapjaiban is folytat – szemben Fehér Imola urbánus, tanári környezetével. Emellé azonban mindkét szereplőhöz hozzátesznek fiktív elemeket is, hogy elkerüljék a teljes azonosulást. Ennek eredménye a két nő között kibontakozó homoerotikus szál is. A levelezők szerelme sosem kerül kimondásra és beteljesülni sem tud, de megteremt egy fajta feszültséget, amely fenntartja az olvasó érdeklődését.

Fehér Imola elsősorban költő, ez a legelső prózai munkája, így nyitott volt a meglátásaira, átengedte a vezetői-szerkesztői szerepet neki. De a „négykezes” írás kiszolgáltatottságát is megtapasztalták: bár a könyv nagy része két hónap alatt elkészült, az utolsó három levélre egy egész évig kell várni. A próza- és versírói attitűd különbözőségének tudja be azt a nagyon eltérő stílust és munkamorált, amely végül hullámzóvá tette a folyamatot. Mégis úgy látja, alapvetően az alkotói kedv, a kísérletezés, a játék motiválta az írást, így a „szerepjátszástól” függetlenül a magától elvárthoz képest komolytalanabbul állt hozzá. Egy kicsit öncélú is lett – túl szubjektív maradt – jegyzi meg szigorúan.

Megállapítja, hogy a saját szövegek tiszta megítéléséhez távolság kell, amelyet az idő és a személyiség folyamatos átalakulása, fejlődése tesz csak lehetővé. Friss szövegek esetében a szerkesztői-mentori külső szem segíti ezt a tisztánlátást.

Az utóbbi időben számára a mesterséges intelligencia bizonyult a legjobb ilyen „szemnek”. Ha valaki már birtokában van a kritikus gondolkodásnak, az ilyen szoftverek nem jelentenek kockázatot, sőt, számtalan lehetőséget nyújtanak – állítja. Nem látja értelmét a démonizálásnak – hiszen olyan eszközről van szó, amelyet ember hozott létre, akár az irodalmat. A mechanikus helyett az emberi minőséget hangsúlyozza, amely természetesen személytelenséggel társul, de szintetizáló, fordító, korrekciós készséggel bír, és jelenleg készülő műveiben is segítségére válik.

A beszélgetés végén elárulja, hogy jelenleg két kész kézirata van olvasás alatt, további három pedig folyamatban. Ezek mind kényes témákat feszegetnek: elmagányosodás, párkapcsolati kudarcok, politikai mozgások és az AI személyes és társadalmi vonatkozásait vizsgálja bennük. A saját mikrovilágának, közvetlen környezetének bevonása minden írására egyformán jellemző, és ez a továbbiakban is így lesz. Személyes életének megjelenítése számára evidencia és tudatos vállalás, de közvetlen környezetében olykor konfliktusokkal jár. „Vannak emberek, akik mellett a valóság kényelmetlenül válik világossá” – állapítja meg.

E konfrontatív jelleg, a reflektivitás és a vallomásosság azonban munkássága alappillérei. Bár magánemberként is sok lemondásra kényszerül miattuk, arra jut, hogy végső soron csak egy dologhoz muszáj ragaszkodnia – ez pedig nem más, mint az írói szabadság.

Kassay Anna, Sapientia EMTE, Világ- és összehasonlító irodalom – Angol nyelv és irodalom szak, II. év