Szombaton Schillinger Gyöngyvér, a Rohadjon meg az összes regény írónője beszélgetett Szabó Eszterrel, a 2024-ben megjelent könyv bemutatóján. Már az felkeltette a közönség figyelmét, hogy az előadó úgy volt bemutatva, mint olyan elsőkönyves szerző, aki nem udvariasan kopogtat, hanem berúgja az ajtót. A kezdő írókra jellemző a szolidaritás, ő épp ennek az ellentéte miatt lett felkapott és három díjat is nyert már.
Számomra az írónő feminista nézete volt a legmegnyerőbb, hiszen elmondta, hogy nem akar beskatulyázva lenni csak azért, mert nő. Hangsúlyozta, hogy nincs regény, meg női regény, de gyakori sztereotípia a mai világban, hogy ha nő ír, akkor traumaregényt ír és általában a család a fő tematika. Tartott tőle, hogy az olvasók nem az elmesélt történet értékeit fogják nézni, hanem azt, hogy ő nő és sok traumáról ír, hiszen például az egyik főszereplő anyja alkoholista, apja elhagyta.
Ez a közvetlenség és családias környezet végig fenntartotta a hallgatók figyelmét. Rengeteg magánéleti dologról beszélt, mint például arról, hogy jogászként dolgozik, emiatt a regény is ügyvédi közegben van elhelyezve, de ez annyira emberien történik, hogy mindenki értheti.
Szenvedés
Kulcsszóként a szenvedést emelte ki, ugyanis két különböző karakter nézőpontjából olvashatjuk a könyvet, de mindketten ugyanúgy küzdenek az élettel járó szenvedéssel. Ennek a megoldását, a túlélési próbálkozást írja le a regény. Így nemcsak női, de férfi szemszögből is megszólal Schillinger Gyöngyvér, Balázs hangján, nem csak Olgáén, aki a két főszereplő. Ez a két teljesen ellentétes személyiség élete sokszor összeér és metszi egymást.
Család = hajtóerő
A témaválasztás tudatos volt, ugyanis – mint kiderült – életrajzi elemeket is tartalmaz. Ennek ellenére főként a személyiségek összetettsége érdekelte: Balázs vajon jó emberré tud válni? Az emberi személyiség komplexitásával és a családi viszonyokkal akart foglalkozni, hiszen egy embert nehéz elképzelni család nélkül, ez a „hajtóerő”. A regény fő kérdése a boldogságkeresés és a problémamegoldás, hogy elérhető és megtalálható a boldogság? Ezt körbejárják a szereplők, de a regényből nem derül ki a válasz.
Érdekesnek találtam, hogy mint sok írónak, neki is az előzménykézirata a kukában landolt, és az egész más volt, abban nem Balázs volt a főszereplő. Elért életének egy olyan pontjára, hogy a fiatal szereplők helyett inkább a középkorúak kezdték foglalkoztatni, és ilyenekről szeretett volna írni. Karakterei gyakran élnek úgy, hogy a siker hajszolásával próbálnak elfutni a problémáik elől.
Legjobban viszont a felolvasás fogott meg, hiszen mivel még nem olvastam a kötetet, a részletek rávettek, hogy mielőbb tegyem meg. A szöveget erős ironikus és szarkasztikus hangvétel jellemzi, sok erős jelzőt és ellentétet jelenít míg, majdnem groteszkké téve azt.
Az anyamotívum és a naplóvezetés szintén fontos szempontok, nem jelenít meg pozitív anyaképet a regényben, és a naplóvezetés generációkra is visszamegy. Schillinger Gyöngyvér úgy véli, segít az önmeghatározásban és könnyebben lehet követni úgy a külső, mint a belső eseményeket, hogy ne legyenek lyukak az életben. Emellett a publikáláshoz való eljutás nulladik pontjának tartja.
A beszélgetés végén egy örök írói igazság lett kimondva, mégpedig az, hogy egy író a műve befejezése után ritkán érez elégedettséget, ezzel pedig ő is hasonlóképpen volt. Manapság más dolgokról ír, ráérősebb, nem állandóan nyomasztó kéziratokon dolgozik.
Kósa Noémi, Sapientia EMTE Fordító-tolmács mesterszak I. év