Radics Viktória és Tamás Dénes Látatlanban című közös kötetükről beszélgettek Serestély Zalánnal a SepsiBook utolsó napján. A legkülönlegesebb ebben a könyvben, hogy levelezésből indult – a két író közös kulturális térben ismerkedett meg, majd üzenetekben kezdett kommunikálni, ami végül egy levélbeszélgetés-kötethez vezetett. Már a moderátor megemlítette, hogy milyen érdekes látni egy vajdasági esszéíró és egy erdélyi szépíró közös munkáját. Összességében viszont tisztán látszik, hogy mindkét írót a jó élet titkai izgatják.
Műfaj
Ha kategorizálni kellene a kötetet, humanista irányzatúnak mondanák, mivel a humanista hagyományt a legjobb értelemben tartalmazza, vagyis, hogy az emberek beszélgessenek egymással, valamint nagy fogalmakban gondolkodjanak.
Nagyon szuper volt azt is hallani, ahogy Radics Viktória piedesztálra emeli Tamás Dénest és kedvenc költőjének nevezi. Szerinte az író művei lírai gondolkodást tükröznek, más szóval gondolkodó lírának nevezte, és ez a költészet meghitt állapotba hozza. Találó személyiségük révén bármiről képesek egymással beszélgetni. Itt megfogalmazta azt a gondolatot is, hogy „költészet nélkül nem világ a világ”.
Háttér
A beszélgetésen az írónő is hangsúlyozta, mennyire gyenge a kapcsolat Erdély és a Vajdaság között. Éppen ezért útjának céljai közé tartozik ennek megerősítése, valamint úgy formálni, hogy a húsz évvel ezelőttihez hasonlóvá váljon. „Esszéköltőnek” tekinti magát, főként azért, mert szeret beszélgetni, és ezzel a módszerrel érvényesíteni tudja ezen vágyát. Ugyanabból a szempontból tartja magát humanistának, mint Tamás Dénes, és egyetértenek abban, hogy hálával tartoznak az emberiségnek, a sokfajta összefonódott tudásnak, amelyek által élhetjük megszokott mindennapjainkat. Az előadás legfőbb üzenete számomra így tehát az volt, hogy becsüljük meg, amink van, amit kaphatunk az élettől és az életért.
Vallás
A beszélgetés egyik legkibontottabb tematikája a vallás volt, erre gyakran visszatért mind a kérdező, mind pedig a két író. Míg Radics Viktória jelenleg taoistának vallja magát, és „vallási hullámlovasként” emlegeti magát, mivel kíváncsi és nyitott több új dologra is, Tamás Dénes nem használja például az „angyal”, „ördög”, kifejezéseket. Ő ugyanis azt vallja, hogy „hívő állatok vagyunk”, de mérlegelni kell, hogy mit érdemes a hit tárgyává tenni. Fontos helyet foglal szívében a hit, és az emberekkel való beszélgetések, találkozások mind részét képezik azoknak a dolgoknak, amelyek hittárgyak tudnak lenni. Úgy tűnik, Radics Viktória megfogalmazása, miszerint „keresem a spirituális kiteljesedés lehetőségeit”, mindkettejükre igaznak mondható. És talán kicsit a világ minden más emberére is.
Kósa Noémi
Sapientia EMTE, Fordító-tolmács mesterszak, I. év