Ötödik alkalommal nyitja meg hívogató kapuit Sepsiszentgyörgy csodás könyves rendezvénye, a SepsiBook, amely egyszerre vásár, nagy találkozások helyszíne és az olvasás, az irodalom ünnepe.
Az ötödik év az első kisjubileum, ami több mint holmi évforduló. Egy öt éve életben tartott, sőt növekvő, virágzó rendezvényre már számítunk, súlya és jelentősége van, kivívta magának a „hagyományos” jelzőt. A SepsiBookra már visszajárunk, emlegetjük, mi történt az előző években. Régi kedves ismerősként üdvözöljük a visszatérő olvasókat és a szervezőket, akik idén is kitették szívüket-lelküket, hogy minél gazdagabb, színesebb legyen ez a néhány együtt töltött nap.
Külön öröm, hogy a SepsiBookon mindig kiemelt szerepet kapnak a gyerekkönyvek, a gyerekirodalom, és persze maguk a gyerekek is. Fontos, hogy odafigyeljünk rájuk, hiszen belőlük válnak a jövő olvasói. Ők talán nem is tudják, mekkora jelentősége van annak, hogy ebben az egyre digitalizálódó, rohanó, képi impulzusokkal túlterhelt világban olvasnak.
Nem tudják – és ez egyáltalán nem baj –, hogy miközben ők belemerülnek egy jó könyvbe, olvasás közben mennyit fejlődik a belső világuk, szókincsük, komplex gondolkodásuk, empátiájuk, világlátásuk, kreativitásuk. Jobban megértik önmagukat és a világot, a benne élő emberek ezer arcát és színét, megtanulnak kérdezni és válaszolni, a sorok között is olvasni, példákat látnak arról, milyen embernek lenni, mennyit számít, hogy félelemben vagy szabadon élünk. Olyan képességekre és tudásra tesznek szert a rendszeres, elmélyült olvasással, amely később előnyt jelent majd nekik a munka világában.
Tudjuk: az univerzum folyamatosan tágul, miközben azt is tapasztaljuk, hogy a Gutenberg-galaxis zsugorodik. Pedig egyre több tanulmány, kutatás szól arról, hogy az értő, lineáris, koncentrált olvasás hiánya, a szövegértés gyengülése hosszútávon milyen társadalmi problémákhoz vezet. Aki rendszeresen olvas, nemcsak az irodalomórákon ér el jobb eredményt a társainál.
És akkor még nem szóltam semmit az olvasás nyújtotta örömről. Hiszen gyerekként nem azért veszünk a kezünkbe egy jó könyvet, hogy fejlődjünk és előnyre tegyünk szert, hanem a varázslat miatt. Sőt felnőttként is sokan vágyunk arra, hogy egy jó könyv beszippantson.
Gyakran fordulnak hozzám elszánt olvasóim, hogy mit tanácsolnék nekik, ha írók szeretnének lenni. Általában két dologra szoktam felhívni a figyelmüket. Az egyik, hogy olvassanak sokat, mert legjobb saját bőrükön megtapasztalni, hogyan működik egy jól vagy éppen rosszul megírt szöveg. A másik tanácsom, hogy ne féljenek. Ne féljenek mások véleményétől, hogy ki mit fog szólni, hogy mit gondolnak majd jövőbeli olvasóik. Merjenek önmaguk lenni, őszintén, szívből írni. Legyenek szabadok írás közben!
Aztán elgondolkodtam azon, hogy mit tanácsolnék azoknak a gyerekeknek, akik nem szeretnének írók lenni. Rá kellett jönnöm, hogy ugyanezt. Olvassanak sokat és ne féljenek semmitől, hanem merjenek szabadok lenni! A félelem a szabadság gyilkosa.
Gyerekkoromban azt hittem, hogy aki fél, az gyáva, aki nem fél, az pedig bátor. Ma már tudom, hogy a legnagyobb bátorság ahhoz kell ahhoz, hogy szembenézzünk a félelmeinkkel. Az íráshoz is kell bátorság és erős bizalom. Bíznom kell az olvasókban, hogy megértik, amit mondok. Közben bátran kell vállalnom, hogy mégsem értik, esetleg félreértik. És újra jön a bizalom: félelmeim ellenére sem rágom a szájukba a mondandómat. Összetett dolog ez, órákig fejtegethetném, de talán ebből is látszik: az írásban és olvasásban benne van az egész világ a maga összetettségében, sokszínűségében. Ha jó írunk és nyitottan olvasunk: megéljük közben a szabadságot.
Nem csoda, hogy a szabadság korlátozása minden rendszerben együtt jár a könyvek – bizonyos könyvek – tiltásával is. Erről megint órákig beszélhetnénk, de itt Erdélyben és Magyarországon is megtanultunk úgy beszélni, hogy nem beszélünk. Szemvillanásokból, hangsúlyokból is értjük egymást, olvasunk egymás gondolataiban.
Bízom benne, hogy a SepsiBook minden programja, a találkozások, beszélgetések és a frissen beszerzett új könyvek mind arra sarkallnak majd, hogy olvasók maradjunk, a Gutenberg-galaxis kíváncsi és kitartó asztronautái, akik a felfedezés mámorát megélve utazgatnak egy életen át. Nem is húzom tovább a szót, eljött az idő, hogy hivatalosan is megnyíljon a könyvvásár. Kívánok töretlen sikert, elkötelezett olvasókat és írókat, hogy ez a nagyszerű rendezvény még sok kerek évfordulót megérve virágozzon szabadon mindannyiunk örömére.
Berg Judit