Egy felejthetetlen Slam Poetry Showcase után kíváncsiságom a Google keresőhöz vezetett és sorjában gyűjtöttem be információkat a színpadon szereplő slammerekről. Egyik szóvivő viszont megragadta figyelmem. Költő? Műfordító? Szerkesztő? Irodalomszervező? Slammer? Ez az ember biztos még éjszaka is rímekkel álmodik. Ezt a kreatív és pozitív alkotót a színpadon és körülötte többször is láthattuk az utóbbi napokban, nem másról van szó, mint André Ferencről.
Hét kérdéssel álltam Ferenc elé, ő pedig hétszer annyi válasszal fogyasztotta a telefonom tárhelyét, de nem bánom, mivel mind jó tanácsokat és ötleteket adott. Olvassák jókedvvel és kíváncsisággal a következő interjút (az interjú előtt André Ferenc megkért, hogy tegezzem, így azt betartom írott formában is):
- Mikor kezdtél el slammelni és milyen érzés volt a legelső alkalom? Mi inspirált arra, hogy elkezdd ezt csinálni?
– 2012-ben inspiráltak rá. Már tudtam, hogy létezik slam poetry, meg már láttam videókat online itt-ott, de először akkor éreztem, hogy de jó, hogy ez van, és ezt tényleg akarom csinálni, amikor Kolozsváron a Bulgakovban lépett fel négy sepsiszentgyörgyi slammer: Kocsis Pityu, Müller Heni, Morár Ervin és Csinta Áron. Ők négyen elképesztőek voltak, amit ott elműveltek. Fantasztikus pillanat volt az. Ez az első személyes erdélyi slam poetry élményem, amit nézőként éltem át, és ezután kb. fél évvel volt az első kolozsvári slam poetry bajnokság, 2013 márciusában, ha jól emlékszem, és akkor ott léptem fel szöveggel. Először rettenetesen izgultam. Annyira féltem, hogy azt hiszem, 4-5 sört és vagy 3 unikumot meg kellett igyak, hogy fel merjek menni a színpadra. De nagyon jó volt, és azóta rendszeresen csinálom. Felmentem a színpadra és ott maradtam.
- Költő, műfordító, szerkesztő és slammer vagy. Ezek a tevékenységek közül melyiket űzöd a legrégebb óta és melyik a kedvenced?
– Ezek összefüggenek azért. Az, ahogy az egyiket csinálod, azért olyan, amilyen, mert a másikat is csinálod. Elsősorban a költészet talán az, amiben leginkább ott vagyok, és talán minden mást is azért csinálok, mert azt hiszem, hogy ez a költészethez visz közelebb. Hogyha lefordítok egy verset románról magyarra, azt meg is kell szerkesztenem, szöveggé kell gyúrnom. A slam poetry jóval később érkezett. Én még nem is tudtam, hogy van slam, amikor már verseket írtam, de amikor megláttam, hogy milyen, azt mondtam, hogy én is ilyeneket akarok írni, csak még nem tudok. Úgyhogy ez kicsit később jött, de mindegyiket nagyon szeretem, mert picit más, de mindig ugyanonnan jön, és igazából ez négy külön fűszer, de ugyanazt a fő fogást táplálja mindegyik.
- Fordítottad-e már le saját slam poetry-det vagy próbáltad-e már meg? Ha igen, hogyan jártál el az egyedi szókapcsolatok, szójátékok fordításában?
– Igen, nemrég lefordítottam egy slamet románra. Nyilván vannak benne nyelvtani hibák, de van, amit vállalok, van, amit nem. Ilyenkor nem lehet szó szerint fordítani. A fordított slamemmel azt csináltam, hogy újrateremtettem a nyelvi játékokat. A gondolat nagyjából ugyanaz, de azért inkább újraírtam. Ezt megtehettem, mert saját szöveg. Ez pont az a szöveg, ami másodjára hangzott el a slam poetry-n, ennek van egy román változata. Román szóviccekkel, utalásokkal, kontextusokkal csináltam meg, megdolgoztam vele.
- A tevékenységeid közül melyiket hívnád a legnehezebbnek, legfárasztóbbnak?
– A megélhetést. Igazából én mindegyiket nagyon szeretem, mindegyiket másért szeretem, mindegyiket szeretném továbbra is csinálni. Nagyon szeretek szerkeszteni, nagyon szeretek fordítani, nagyon szeretek verset írni, nyilván slammelni is. Jó volna, ha ebből meg lehetne élni, de nem olyan világot élünk. Lehet, hogy meg lehet írni egy verset fél óra alatt, de utána kicsiszolni, finommá rakni, hagyni, hogy érjen ahhoz, több idő kell, meg olvasni is kell, és gyakorolni is kell. Hogyha több időm lenne, akkor úgy foglalkoznék többet, hogy kevesebbet írnék, mert többet tudnék foglalkozni egy-egy szöveggel. Jobban szeretnék elmélyülni, és tudjak többet foglalkozni a saját dolgaimmal, csak ezzel mindannyian küszködünk.
- Szoktál más nyelveken slammelni? Ha igen milyen nyelveken?
– Egyszer-kétszer slammeltem románul, és olvastam fel szövegeket, és egyszer írtam angol nyelven is egy szöveget, de az nem volt túl jó. Úgyhogy azért többnyire magyarul szoktam írni, mert zavar az, hogy érzem, hogy nem birtoklom a másik nyelvet annyira, hogy úgy kifejezzem azt, ami az én fejemben van, mint ahogy azt magyar nyelven lehet.
- Milyen nyelveken fordítasz és esetleg még milyen nyelveken szeretnél megtanulni?
– Minden nyelvet szeretnék megtanulni. Nyilván minden nyelvre kíváncsi vagyok, de csak románul és angolul beszélek vállalhatóan. Még a spanyol, olasz és német nyelvek érdekelnének, de most csak ennyit tudok.
- Milyen tanácsod van a jövőbeli műfordítóknak, slammereknek, költőknek?
– Olvass sokat, mert abból tanulsz. Azt tanácsolnám mindenkinek, minden költőnek és minden slammernek is, hogy fordítson néha, ha nem is azért, hogy kitegye a világ elé, hanem azért, hogy jöjjön rá, élje át azt, hogy milyen, amikor egy szöveget, amit megírtak románul, angolul, bármilyen nyelven, azt át kell ültesse magyarra. Mert akkor el kell gondolkozzon, hogy nemcsak kimondom az első megoldást, hanem mitől lesz az jó, mitől lesz nem szó szerinti Google Translate fordítás, hanem mitől lesz íze annak a fordításnak? Ehhez érdemes megnézni nagyon jó szövegeket, nagyon jó magyar fordításokat, például a Shakespeare-fordításokat. Ilyenek Vas István, Somlyó György műfordításait a világirodalomból, olyan nyelvekről, amiket beszélsz. Nagyon sokat tanulsz arról, hogyan viszonyulj egy szöveghez, egy mondathoz, egy részlethez azáltal, hogy le kell írnod néha olyan mondatokat, amiket magadtól soha nem írnál le a saját esztétikád szerint, olyasmiket, amiket ki is húznál a szövegből, akár mert nem tetszik, de nem teheted meg, mert nem a te szöveged. Még azt is tanácsolnám, hogy amikor megírtál alamit, lefordítottál valamit, utána még mindig dolgozz vele. Játssz a szórenddel, az alany-állítmánnyal, bármivel. Szedd szét, rakd össze újra, mondd el másképp, és aztán rájössz, hogy nincsen lezárva az a szöveg, lehet még dolgozni rajta. Mindig lehet finomítani és rájönni, hogy van még pontosabb feladat.
Kacsó Ágota
