Bár a SepsiBook utolsó napja rövidebb volt, mint a többi, mégse telt rosszabbul, mivel vasárnap is volt bőven programválaszték kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A napi választékból ami nekem érdekesnek tűnt, az Balázs Géza nyelvész „Ki ötezerben élsz”. Gondolatok a magyar nyelv következő évtizedeiről című előadása volt, ezért úgy döntöttem, azt fogom választani az utolsó beszámolóm témájaként.
Balázs Géza előadását a nyelv kezdetével indította, miszerint a nyelv születésének pontos ideje ismeretlen, de amióta a gondolkodó ember, pontosabban a Homo Sapiens létezik, van nyelv is. Egyes elméletek szerint ez 100 ezer évvel ezelőtt történt, mások szerint 77 ezer éve. Az viszont bizonyos, hogy a magyar nyelv régi, és jelenlegi elméletek alapján legalább 3000 éves múltra tekint vissza. Európában a magyar nyelv különleges, mert míg a legtöbb nyelv újabb eredetű, addig a magyar keletre, Ázsiába nyúlik vissza, és finnugor eredetű.
Az előadás célja a magyar nyelv mai állapotának és jövőjének vizsgálata. A magyar nyelv különleges, mert egyenlőségre törekvő, mellérendelő szerkezete van, ami a magyarok gondolkodásmódját is tükrözi. Például a hagyományos magyar építészetben nem jellemzőek az emeletes házak, mert a családok inkább mellérendelő módon építenek egymás mellé új házakat.
A magyar nyelv sok keleti vonást őriz, de európai elemeket is átvett, különösen a német hatás révén. Ez megfigyelhető az igekötők használatában és az összetett szavakban. A nyelv és kultúra különleges helyet foglal el Európában, ami néha nehézséget okoz másoknak a megértésében.
A magyar nyelv ma is élő, és sok nyelvjárással rendelkezik, ami pozitív jel a nyelv jövőjére nézve. Ezzel szemben sok kisebb nyelv kihalófélben van. A nyelvjárások megőrzik a nyelv régiségét és a helyi közösségek szellemét. Kazinczy munkássága nyomán egy emberöltő alatt a magyar nyelv hivatalossá vált és elterjedt.
A nyelv belső összefüggései, mint a szócsaládok és a nyelvi humor, a nyelv szellemét tükrözik. Ezek a jellemzők segítenek megőrizni a nyelv vitalitását és különlegességét, valamint erősítik a közösségi identitást. A nyelv mágikus és szakrális erővel bír, amely a mindennapi életben és a művészetekben is megnyilvánul. A nyelv használata és fejlődése tehát kulcsfontosságú a magyar kultúra és közösség számára.
Balázs Géza a nyelvhasználat és a grammatikai pontosság fontosságáról beszél, kiemelve azokat a jelenségeket, amelyek a mindennapi beszédben és írásban jelentős hatással bírnak. Rámutat arra, hogy a beszélt nyelvben és a másodlagos írásbeliségben gyakran előfordulnak pontatlan megfogalmazások és félreérthető kifejezések, amelyek komoly következményekkel járhatnak.
Példaként említi, hogy egy jogi szövegben egy vessző hiánya már bajt tud jelenteni a tartalmának értelmezésében. Egy másik esetben a „Legutóbb egy regéci kisfiút támadott meg a vipera, akit kórházba szállítottak.” mondat szerkezete miatt félreérthetővé válik, hogy egy kisfiút vagy egy viperát szállítottak-e kórházba. Ezek a példák jól szemléltetik, hogy a pontatlan nyelvhasználat milyen félreértéseket eredményezhet, különösen jogi szövegekben.
Balázs Géza hangsúlyozza a stilisztikai pontosság jelentőségét is. Például a „szétszóródott” szó használata nem megfelelő arra, hogy két testvér eltávolodását írja le, mivel a „szétszóródik” kifejezés több darabra való hullást jelent. A „hattyúdalként visszavonulni” kifejezés is helytelen, mert a hattyúdal az utolsó éneket jelenti, nem visszavonulást.
Az előadás végén Balázs Géza a nyelvi norma fontosságára és a nyelv gazdagságára hívja fel a figyelmet, kiemelve, hogy a nyelv mögött álló kulturális és szimbolikus tudás elengedhetetlen a pontos és érthető kommunikációhoz. Az előadás zárásaként pozitív példákat is hoz, ösztönözve a hallgatóságot a nyelvi játékokra, a családi anekdoták megőrzésére és a versek olvasására, amelyek mind hozzájárulnak a nyelvi közösség erősítéséhez.
Így beszélt Balázs Géza a magyar nyelv jelenlegi helyzetéről és talán a jövőbeli változásairól. Ez egy tartalmas előadás volt, még aki nem is ért annyira a nyelvészethez, az is megértette és élvezte.
Kacsó Ágota
