„Szaladgálás, nevetés, barkácsolás. A standokat új könyv illat járja át. Olyan ünnepi az egész. Valaki a mikrofonba szól és felkonferálja a nap első könyvbemutatóját. Ekkor realizálom, hogy hol is vagyok tulajdonképpen.” – A SepsiBook utolsó napjáról Elekes Karola írt beszámolót.
Pünkösdvasárnap. Délelőtt fél tizenegy. Nyugalom. A Porondon csendes zene szól. Csak a játSZÓtéren nagy a nyüzsgés. Szaladgálás, nevetés, barkácsolás. A standokat új könyv illat járja át. Olyan ünnepi az egész. Valaki a mikrofonba szól és felkonferálja a nap első könyvbemutatóját. Ekkor realizálom, hogy hol is vagyok tulajdonképpen. Az idei SepsiBook utolsó napján.
Fél tizenkettőtől különleges gasztroélményben volt részük az idelátogatóknak az Arena Gastro Pub előterében, ugyanis megkóstolhatták a ferencesek főztjét egy szakácskönyv bemutatójának keretein belül. Szőcs Előd mesterszakács és Mihály László fotós készítették el az ételeket, miközben a receptekről számoltak be. Délben a Porondon Tompa Gábor mesélt a rendezői létről, operáról és a sport iránti szeretetéről. Az interjúkötet bemutatóját további könyvbemutatók követték, többek között Karácsonyi Zsolt Belső tízezer regényéről, valamint Boér Géza Egybegyűjtött írások című kötetéről.
Az ebéd után különleges beszélgetésben volt részem. Az Ecovit Kiadó standjánál üldögélő Dalma arról számolt be nekem, milyen Berg Judit lányának lenni. Ő persze sosem úgy tekint rá, mint az írónőre, hanem mint az anyukájára, és éppen ezért szokatlan megtapasztalnia, hogy ő egy ismert ember. Marci (aki az írónő keresztfia) hozzátette, jól esik azt látni, hogy ennyi örömet szerez másoknak az ő munkája. Dalmának az irodalom a kedvenc tantárgya, és talán pont amiatt, hogy mindig is az élete része volt. Az anyukája sokat mesélt neki kiskorában, és még mindig ajánl neki könyveket. Emellett sokat beszélgetnek otthon könyvekről, versekről. Néha fel is olvas egy-egy részletet az írásaiból gyerekeinek, vagy kezükbe nyom egy lapot, hogy véleményt alkossanak róla, elmondják, hogy mi jó benne és mi nem.
Ahogy Tompa Gábor mondta délben, interjúkötetének bemutatóján, a zene „Isten létezésének legerősebb bizonyítéka.” Éppen ezért volt olyan ünnepi a Magashegyi Underground zárókoncertje, hiszen egybefonta a költészetet a zenével, és igazi ünnepi hangulatot varázsolt, az arénába és az emberek szívébe egyaránt.
Amint a koncertnek vége lett, a székek megüresedtek, a könyvek visszakerültek a dobozokba. Már csak a sok dolgos kéz maradt, akik egész héten azért voltak ott, hogy ez az irodalmi fesztivál megvalósulhasson, és úgy valósulhasson meg, hogy mindenki élményekkel tele térjen haza.
A csodás négy napot a főtéri Huszonhat év – Petőfi Sándor kiállítás megnyitója, majd hat órától a Nemes Nagy Ágnes születésének századik évfordulójának tiszteletére született Nem akarok című koncertszínházi előadás zárta, melyben négy alkotó vett részt: Vecsei H. Miklós, aki rendező és szereplő is egyben, Tempfli Erik, aki a zenét szerezte, Hegedűs Bori, aki énekel, valamint Juhász Anna, aki az előadás szerkesztője. Az előadás kronológiát követő narratív szálon keresztül mutatta be a költő életművének kiemelkedő darabjait, melyek versekből és megzenésített szövegekből állnak.
Elekes Karola
