„Az archaikus és az új, a mesei világ és a jelen történései úgy vegyülnek a versben, hogy a mindenkori legkisebb királyfi reményteli fejlődéstörténetét érzékeny figyelemmel fordítják át egy negatív történetté.” – A SepsiBook utolsó napjának napszövegét Teleki Réka választotta.
Karácsonyi Zsolt: A legkisebb királyfi
Kárpátaljai kolinda nyomán
Viszik a legkisebb királyfit,
aki a mesében győzni szokott.
Éppen őt viszik, mert a mesén túl
mindig a legkisebbet viszik el először,
a legkisebb házat viszi el az árvíz.
A legkisebbet küldik előre,
mert könnyű még az ő teste,
keskeny még az ő árnyéka,
őt küldik előre, árnyéka se maradjon.
Viszik, nem táncba viszik,
viszik a legkisebb királyfit.
Nagyapó leküldte a boltba,
vegyen kenyeret. Úgy viszik,
nyomában morzsa se maradjon…
Erdőbe,
mezőre,
árkokba viszik,
viszik a kis királyfit,
és az ő agancsa – és az ő agancsa
többé be nem férhet ajtón, se ablakon.
Csak négy deszka közé.
Nem ihat ő többet zavaros vizekből,
viszik a királyfit, szegény öregapó
sós ízű könnyeit sem ihatja ő fel.
Viszik a királyfit, letörik agancsát,
nem ihat ő többet a tiszta forrásból.
Viszik egyre messzebb.
Mondd, hogy ez csak mese.
Árnyékát se látni.
Ne mondd, hogy mese ez.
(Helikon, XXXIV. évf., 2023/3, 857. szám)
Karácsonyi Zsolt verse aktualitás: olyan kérdéseket vet föl, amelyekről szeretnénk megfeledkezni, mégis naponta látómezőnkön belül maradnak. Úgy keveredik a szövegben a hagyomány, a történelem és a jelen, hogy végül egy érzékeny megszólalássá válik a háborúról. A vers viszonyba lép a kárpátaljai népi hagyománnyal, és a legkisebb fiú motívumát behozva egy generációkon átívelő történetszálat feltételez. Karácsonyi nem érzékenyít, nem bagatellizál, megszólásmódja nem szájbarágós, hanem olyan elemeket kapcsol össze a szövegvilág szintjén, amelyek együtt válnak beszédessé. Az archaikus és az új, a mesei világ és a jelen történései úgy vegyülnek a versben, hogy a mindenkori legkisebb királyfi reményteli fejlődéstörténetét érzékeny figyelemmel fordítják át egy negatív történetté. A szöveg megkérdőjelezi és lebontja azokat az egyértelmű pozitív jelentéseket, amelyeket a mesével társítunk, így azt kérdezi az olvasó: Mi a mese? Mi a valóság? Hol van e kettőnek a határa, és mit merünk, akarunk, tudunk elhinni a körülöttünk zajló eseményekből?
Teleki Réka
