Tompa Gábor művészi kézjegye összetéveszthetetlen. Polihisztorként tartják számon, hiszen színházi rendezőként, költőként, esszéíróként, egyetemi tanárként és színházigazgatóként is kiemelkedő sikereket ért el pályafutása során. A SepsiBook porondján, Pünkösd vasárnap Márton Evelin író beszélgetett a sosem fáradt és mindig éber Tompa Gáborral. – Kozma Orsi tudósítása.
33 éve vezeti a Kolozsvári Állami Magyar Színházat, 36 interjúból álló kötete mégis a 2010 utáni beszélgetésekből állt össze. A bukaresti Színház- és Filmművészeti Akadémián tanult, ahol diákéveiben, a legkiemelkedőbb színészek voltak pedagógusai, osztályvezetői. Akkoriban a tanárok végigkísérhették a diákok fejlődési folyamatát. Ez a szemlélet azonban ma már nagyban megváltozott, hiszen a katedra fontosabbá vált, mint a diákok – hangzott el Tompa véleménye. Emiatt választotta a nyugat világát. Nem kért a politikával túlfűszerezett színház-pedagógia életéből. 2007 óta a Kaliforniai Egyetem Színházi Tanszékén munkálkodik a Rendezői Program vezetőjeként.
A kérdésre, hogy miért is a rendezői pályát választotta, Tompa elárulta: a rendezés számára nem egy végleges állapot, sokkal inkább egy folyamat. Minden nap fel kell tennie ezt a kérdést önmagának. Bár bölcsészkarra készült, a bukaresti színházban belecsöppent abba a „színpadi költészetbe”, ami már az első találkozás után lenyűgözte. Az érettségi előtt fél évvel döntött mégis a rendezői pálya mellett.
1990-ben kapott felkérést a Kolozsvári Állami Magyar Színház vezetésére, amit édesapja egyáltalán nem támogatott. Ő úgy fogalmazott akkor fiának, hogy bár a rendezés is egy magányos világ, de a színházigazgatói szerepnél nincs magányosabb pálya. Tompa életcéljának tekintette már akkor a káosz megszüntetését. „A rendező feladata a rend megteremtése egy kaotikusnak tűnő világban” – elmélkedett a művész. Ennek azóta is eleget próbál tenni.
Az opera és a zene világa mindig is elvarázsolta. Pontosabban a zenében megtalálható rend és harmónia egésze. Először San Diegoban rendezett barokk operát, Kolozsváron csak 2019-ben. Tompa úgy véli, külföldön még mindig sokkal több fiatal érdeklődik az opera elemeltebb nyelve iránt, mint itthon. „Ezen csak úgy lehet változtatni, ha nem az olcsónak nevezett aktualitás válik céllá, sokkal inkább a most, az élő találkozás megteremtése a mű és a közönség között”– fejtette ki.
Bár a köztudatban úgy él, hogy Tompa Gábor soha nem alszik, számára is fontos a feltöltődés. Ezt a tenisz világában tudja megtenni. Számára a sport a fair-play élményt teremti meg, a vereség úgy jelenik meg a sportban, ahogy a színházban a bukás. A művész úgy gondolkodik a teniszről, mint a színházról, ahol a lényeg, mindig a következő labdán van. Tudjunk mindig előre nézni és tovább lépni a nehézségeken. Színháztól Színházig. 36 interjú Tompa Gáborral című könyvbemutató megfelelő zárásaként a színészet lényege tárult fel a hallgatók számára.
Kozma Orsi
