„Berg Judit maga is olyan, mint a történetek, amelyeket papírra vet. Vagy inkább a történetek tükrözik minden esetben őt magát? A beszélgetésből talán kicsit ilyen és ehhez hasonló a feloldhatatlannak tűnő kérdésekre is választ kaphatott a lelkes és részletbe menően tájékozott fiatal közönség.” – Kovács Petra tudósítását olvashatják.
Kaland, rejtély, történelem – ezt a hívogató címet viselte a szombat délutáni közönségtalálkozó és beszélgetés Berg Judittal. Mondanom sem kell, hogy az írónő élete, valós fiatalkori kalandjai rögtön az elején arról győzték meg a hallgatóságot, hogy ide érdemes volt beülni, hiszen a Rumini-történetek, az Alma, a Drifter című részletgazdag, izgalmas művek, és más ifjúsági regények szerzőjeként ismert Berg Judit maga is olyan, mint a történetek, amelyeket papírra vet. Vagy inkább a történetek tükrözik minden esetben őt magát? A beszélgetésből talán kicsit ilyen és ehhez hasonló a feloldhatatlannak tűnő kérdésekre is választ kaphatott a lelkes és részletbe menően tájékozott fiatal közönség.
Hollanda Andrea könyvtáros kezdésként a kamaszkori meghatározó élményeiről kérdezte az írót, aki ennek kapcsán mesélt a New York-i cserediák-létről, brooklyni szlengről, lánybadákról, bulikról és arról a léthelyzetről is, amikor az aranyos, csendes, visszahúzódó és szófogadó lánya teljesen kicserélődve, megnőcisedve, nagyszájúan jött vissza a tengeren túlról, amit a szülők és egyes tanárok nem fogadtak el egykönnyen. Berg Judit sugárzott, amikor felelevenítette kamaszkorának Amerikában töltött szeletét. Ekkor jött rá arra, hogy szereti a kalandokat, a váratlan, szokatlan helyzeteket, valamint hogy szeretne utazni. Kalandozásra és utazásra sokáig csak papíron volt lehetősége, de az utóbbi években egyre többet sikerült magába szívnia idegen országok esszenciájából.
Berg Judit ezt követően arról beszélt, hogy a kamaszoknak szóló könyveinek megírásában örök ihletforrásai a gyerekei, akiktől megtudhatja, néha direkt, néha indirekt módon, hogy mi is foglalkoztatja a mai fiatalokat, hogyan gondolkodnak a világról. Az ifjúsági regények komplex világában, a világ szabályainak kidolgozásában sokszor segítségre szorul. Példaként az Almát említi a szerző, mely mű kapcsán abba szeretett volna jobban belelátni, hogy hogyan is gondolkodik egy profi játékos meccsek előtt, hogyan készül fel a megmérettetésekre. Mindebben Polgár Judit sakkvilágbajnok volt a segítségére, akivel úgyszólván csapatban dolgoztak: a történetért Berg Judit felelt, a tervezésért, sakknyelven működőképes játszmák modellezéséért pedig Polgár Judit.
Azt is elárulta, hogy Polgár egyik, Viswanathan Anand ellen vívott emblematikus sakkjátszmáját is ihletként használta. Az író számára hatalmas kihívás volt a sakk meccs lépéseinek és a történet belső törvényeinek összeegyeztetése, ezzel az egy jelenettel körülbelül annyit dolgozott, mint a teljes könyvvel. Máskor egy informatikai szakemberhez fordult tanácsért, hogy megtudja, hogyan lehetne átjutni a Mátyás-templom biztonsági rendszerén.
Berg Judit elárulta: engedi, hogy tudata író-üzemmódba kapcsolva szabadon fejtse tovább a gondolatokat, csavarokat. Sosem akarja lekorlátozni a kreativitást és a szövegben rejlő lehetőségeket azzal, hogy előre tervez, ugyanis a szöveg úgy csak szürkébb és megcsináltabb lesz. Átsüt a szavakon, ha valaki kedvetlenül ír, s az olvasó pedig megérzi ezt. A rengeteg kutatást igénylő írói projektek esetében a kutatómunka csak megágyaz annak, hogy a szerző kreatív lehessen.
Arra a kérdésre, hogy mi a jó történet titka, illetve, hogy van-e recept az elkészítéséhez a szerző arról beszélt, hogy véleménye szerint az ő esetében ez adottság kérdése. Ő ráérez, hogy mikor mennyit kell mondania, mikor hozhat be új karaktert, mely ponton lehet kicsit informatívabb a szöveg stílusa, hogy még inkább felébressze az olvasói kíváncsiságot.
Berg Judit ezt követően néhány megszívlelendő jó tanáccsal is ellátja az írni vágyókat: olvassanak sokat, hogy aztán megírhassák saját egyedi történeteiket, illetve hogy finomodjon az ítélőképességük irodalmi szövegek minőségét illetően annak érdekében, hogy rájöjjenek, ők mit is keresnek egy szövegben, mitől válik élővé és izgalmassá számukra egy irodalmi mű.
Ezután már a közönség kérdései következtek. A fiatal olvasókat többek között az érdekelte, hogy honnan jött az az ötlet, hogy az Alma című regénye egy sakk logikájára épülő világban játszódjon (a kiadótól), lesz-e folytatása Az őrzőknek és A keresőknek (lesz, csak előbb más projekteket kell befejeznie), a Ruminiben miért egerek a főszereplők (Lilu, a legnagyobb lánya kérésére), kik adják a mintát a könyveiben szereplő karakterekhez (sok esetben összegyúr valós személyektől kölcsönzött és fiktív tulajdonságokat, de például Az őrzők főszereplője, Bora a két középső lányára hasonlít nagyon), illetve, hogy mikor születik a cím (a Rumininél például előbb volt cím, mint történet, de a Möbius-akta című pszichothriller és krimi eseté sok gondolkodás után döntöttek a szerkesztőjével a fenti cím mellett).
Az író befejezésként mesélt kicsit a legújabb regényéről, a felnőtteknek szóló Möbius-aktáról. Ennek megírásával a szerző azt a régi vágyát valósíthatta meg, hogy felnőtteknek írjon történetet férfi-női kapcsolatokról, tervekről, kudarcokról, boldogságról, érzelmekről. De ekkor már nagy volt a mozgolódás a közönség soraiban. Mindenki arra várt, hogy Berg Judit a beszélgetés után dedikáljon, de rögtön utána indult is Bukarestbe.
Kovács Petra
