A pénteki nap javában zajlik már a Sepsi Arénában, amikor delet üt az óra, és Dóka Péter könyvbemutatóján megtelnek a sorok kisebb-nagyobb gyerekekkel és érdeklődő felnőttekkel. Ez nem is csoda, hiszen kék mintás ingje és teniszcipője barátságos hangulatot sugall. – Dóka Péter interaktív előadásának szemügyét Kozma Orsi tollából olvashatják.
A kék hajú lány tíz éves évfordulóján mesélt a szerző a kezdetekről, saját érzéseiről és motivációjáról. A történetet az író gyerekkori traumatikus élménye inspirálta. A kórház rideg és fájdalmas közege a magyar irodalomban mint betegség-műfaj még mindig nem kapott megfelelő hangot. Erre egy frankfurti könyvvásáron döbbent rá először. Ott azt érzékelte, hogy a gyerekeket sem féltik olyan nehéz, és olykor érzékeny témáknak kitenni, mint a depresszió, a csonka családok, a mozgáskorlátozottság, vagy éppen a halál. „A világ nem kérdezi meg, hogy valami borzalmas dolog történjen, vagy sem.” – hangzik el az író véleménye.
Különböző műfajokban alkotott a gyerekirodalom területén. Ennek oka sikereinek késői mivoltában rejlik, hiszen egyetlen műve sem kapott robbanásszerű figyelmet. A később érkező érdeklődés miatt úgy érezte, csinálnia kell valami mást, valami jobbat. Azonban továbbra is fontosnak tartotta, hogy szüleikhez hasonlóan a gyerekek is megérdemlik a fontos és esetenként komoly témákat. Azt szerette volna megírni, amit érzett. A vegyes fogadtatás gondolata sosem riasztotta vissza.
10 év alatt a kék hajú lány, aki szeretett vámpírokat rajzolni, elkezdett külön életet élni. Az olvasó befogadásától függ a mű élete, világra ébredése – emelte ki.
Bár az előadás 12-14 éveseknek szólt, a tinik felnőttekhez méltó figyelemmel és rengeteg odaadással hallgatták azt. Dókát mindig érzékenyen érintette a szülinap fogalma. Sosem tudott túllendülni azon, hogy ez a már-már furcsának mondható ünnep ma főként az ajándékokról és látszat élményekről szól. Emiatt választotta könyve 13. fejezetét felolvasása tárgyául. A „Repülő” című fejezetből kiemelt részlet Olivér, a főhős szülinapját járta körül.
Az író könyveinek borítóján megjelent színek (lila, kék, zöld, fekete, szivárvány) embereket, életszakaszokat mintáznak életéből – derült ki a beszélgetés végéhez közeledvén. Talán a közönség soraiból volt, aki még nem olvasta Dóka művét, de a Kék hajú lány garantáltan belopta magát a szívekbe őszinteségével és valódiságával.
Kozma Orsi
