Schäffer Erzsébet
Schäffer Erzsébet (1948, Ercsi) író, újságíró és publicista. Jelmondata: „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.” (Simone Weil)
Jelenleg Budapesten él, de Ercsiben született, ott is töltötte gyermekkorának első éveit. Édesapja uradalmi számtartó, édesanyja temesvári polgárlány. Saját bevallása szerint fiatalon többféle dologba belekezdett: segédmunkáskodott, színházat csinált, bábozott, ugyanakkor már írni is elkezdett. Az 1990-es évek elejétől a Nők Lapja munkatársa, azelőtt a Gyermekünk című lapnál dolgozott. Lázár Ervint tartja kedvenc meseírójának.
Pályafutása során számos díjat és elismerést kapott, köztük a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét (2000), a Joseph Pulitzer-emlékdíjat (2001), valamint a Prima Primissima-díjat (2009). Írásai személyesek, részletgazdagok, és gyakran az emberi sorsok iránti mély érdeklődést tükrözik.
A Nők Lapja magazin egyik legismertebb szerzője, ahol lebilincselő történeteivel és érzékeny megközelítésével vált népszerűvé. Pályafutása során több mint húsz könyvet írt, többnyire novella- és elbeszélés-gyűjteményt, ezek közül kiemelkednek a következők: Pipacsvirágom (2000), Bodobács (2002), A szőlővirág illata (2011) és Káprázat az élet! (2012). Emellett hat hangoskönyvet is készített, amelyekben saját előadásában hallhatók történetei.
Schäffer Erzsébet kiemelkedő érzékenységgel és szeretettel ír az élet apró csodáiról, a hétköznapokban rejlő varázslatokról és az emberi kapcsolatok fontosságáról.
A legutóbbi műve, az Indián nyár – Belső utakon 2022-ben jelent meg, amely az írónőre jellemző, különleges hangulatú novellákat, történeteket tartalmaz. A kötetben az író az öregedés szabadságát és boldogságát, valamint az élet kiteljesedett szépségeit mutatja be.
2025. május 24., szombat:
18:00 A hetedik ajtó – Schäffer Erzsébet közönségtalálkozója // Porond
Schäffer Erzsébet (1948, Ercsi) író, újságíró és publicista. Jelmondata: „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.” (Simone Weil)
Jelenleg Budapesten él, de Ercsiben született, ott is töltötte gyermekkorának első éveit. Édesapja uradalmi számtartó, édesanyja temesvári polgárlány. Saját bevallása szerint fiatalon többféle dologba belekezdett: segédmunkáskodott, színházat csinált, bábozott, ugyanakkor már írni is elkezdett. Az 1990-es évek elejétől a Nők Lapja munkatársa, azelőtt a Gyermekünk című lapnál dolgozott. Lázár Ervint tartja kedvenc meseírójának.
Pályafutása során számos díjat és elismerést kapott, köztük a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét (2000), a Joseph Pulitzer-emlékdíjat (2001), valamint a Prima Primissima-díjat (2009). Írásai személyesek, részletgazdagok, és gyakran az emberi sorsok iránti mély érdeklődést tükrözik.
A Nők Lapja magazin egyik legismertebb szerzője, ahol lebilincselő történeteivel és érzékeny megközelítésével vált népszerűvé. Pályafutása során több mint húsz könyvet írt, többnyire novella- és elbeszélés-gyűjteményt, ezek közül kiemelkednek a következők: Pipacsvirágom (2000), Bodobács (2002), A szőlővirág illata (2011) és Káprázat az élet! (2012). Emellett hat hangoskönyvet is készített, amelyekben saját előadásában hallhatók történetei.
Schäffer Erzsébet kiemelkedő érzékenységgel és szeretettel ír az élet apró csodáiról, a hétköznapokban rejlő varázslatokról és az emberi kapcsolatok fontosságáról.
A legutóbbi műve, az Indián nyár – Belső utakon 2022-ben jelent meg, amely az írónőre jellemző, különleges hangulatú novellákat, történeteket tartalmaz. A kötetben az író az öregedés szabadságát és boldogságát, valamint az élet kiteljesedett szépségeit mutatja be.
2025. május 24., szombat:
18:00 A hetedik ajtó – Schäffer Erzsébet közönségtalálkozója // Porond
