Andrei Dósa: Sok erő és csipetnyi gyöngédség
A regény végéhez közeledve lassan elérkezünk egy olyan állapotba, ahol már le kell vetni a kamaszság lanyha álcáját, ki kell dobni a kifogásokat és a bárgyú mosolyt, és ideje, hogy szembenézzünk azzal a még mindig kiforratlan egyéniséggel, akivé lettünk. Még mindig vár ránk az útkeresés, még mindig nem fészkeltük be magunkat abba az életbe, amit nyugalommal a sajátunknak nevezhetünk, de ez mégis egy nagyon más világ ahhoz képest, amit eddig éltünk. Talán mindenki számára ismerős ez az érzés. Így van ezzel a narrátorunk is, nem utolsósorban pedig Atti, aki a nagy hangzavarban nemzeti ideológiák mögé húzódik, és onnan próbálja fenntartani az ismerős környezetet maga körül.
Tovább „A nagy olvasáskihívás – 3. hét”