Szerda este könyvfesztiválunk nyitóprogramjaként Torner Anna Világgá mentem, visszajönnék. Horzsolások egy felvonásban című monodrámája ejtette rabul a SepsiBook közönségét. Az előadás a színészhallgató, író Itt sem fogunk élni című regényének színpadi adaptációja, melyet Berecz Boglárka rendezett, és amely különös mélységgel és személyességgel hatott a jelenlévőkre. Ezt a bensőségességet segítette a szűk körű közönség jelenléte is, tovább fokozva az előadás intimitását és érzelmi súlyát.
Egyszerre volt játékos, humoros és lecsupaszítottan őszinte vallomás a monodráma, amelyben Anna – vagy ahogy barátai szólítják, Panka – magával ragadó nyíltsággal tárta elénk életének fordulatait. Ezek a fordulatok a színházi álmok reményteljes színpadáról indultak, hogy aztán egy váratlanul kalandos önismereti úton végül ugyanoda térjenek vissza, ahol minden elkezdődött.
A produkció nyitánya különös keretet ad a történetnek: Anna túlizgulja bemutatkozását a Színház- és Filmművészeti Egyetem felvételijén, kimegy, majd újra belép a színpadra – jelképezve életének első nagy törését, amikor sem a Színművészetire való felvételijén, sem a családi kötelékeiben nem talált kapaszkodót. Innen indul világhódító kalandja, amely bébiszitterkedéssel kezdődik Párizsban, folytatódik Londonban, és az igazi kalandok csak ezután kezdődnek: Mexikóba repül, stoppal Dél-Amerikába utazik, körbebiciklizi Indiát és Thaiföldet, végül Új-Zélandon is elidőzik.
A szemünk láttára felnővő Anna M-et, szerelmét is megidézi, akivel egy ideig együtt keresik a szabadságot és az otthont, utóbbit végül mindenki máshol találja meg. De a közös utak és biciklizés, a vadkempingezések, a birkanyírás és megannyi egzotikus élmény M. nélkül minden bizonnyal sivárabb lett volna.
És bár a szerelem elgyászolása sokáig tart még, mi máris Mexikóban találjuk magunkat a hátizsákos Annával. Itt ugyanis Pankánk stoppolás közben megismerkedik egy szintén 22 éves, szintén Anna nevű lengyel lánnyal, akivel aztán sokáig együtt utaznak. Közös utazásuk fájdalmasan élő emlékké válik, különösen, amikor megtudjuk, hogy a lengyel lány már nem él.
A szakítás M-mel, az útjába akadó jó emberektől való elválások, akiket valószínűleg sosem lát többé, Anna halálhíre egyre több kérdést vet fel Pankában. És bár látta a maja piramisok romjait, meztelenül fürdött a Csendes-óceánban, lestoppolt egy rendőrautót, esővízben tésztát főzött, egy idő után mégis céltalanná és magányossá vált a barangolása. A kezdetben magával, a világgal és Istennel is viaskodó Anna Mexikóban kapott rózsafüzérét nézve átértékeli korábbi, dacos gondolatait – ráébred, hogy a rózsafüzér minden egyes gyöngyszeme egy-egy jó ember emléke, aki segítette őt az útja során.
A monodráma magával ragadóan ötvözi a humort, az öniróniát és a nyers őszinteséget, miközben Vargyas Péter érzékeny gitárjátéka lágyan szövi át a szövegeket, tovább emelve az előadás érzelmi rezdüléseit. Torner Anna produkciója nem pusztán egyéni életút. Egyetemes történet a kitartásról, a vágyakról és az önmagunkra találás bonyolult, ám felemelő labirintusáról.
A személyes hangvételű előadást Torner Anna a Mentor Könyvek Kiadó gondozásában megjelent kötetének bemutatója követte Szabó Eszter rádiós hírszerkesztő és irodalomnépszerűsítő vezetésével. Szó esett az írásról mint önkifejezési formáról, amely Anna számára a sikertelen felvételik után egyfajta mentsvárként szolgált. De az öniróniát is megemlítette, a védőpajzsot, amely gyakran segítette túlélni a nehezebb helyzeteket, mégis, hosszú távon kimerítővé válhat, ha az ember túlzásba viszi.
Panka jelenleg a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színész- és teatrológia képzését végzi párhuzamosan, és az államvizsga küszöbén nagy nyomás nehezedik rá – határidők, elvárások között lavíroz. Ezért is jelent számára sokat, ha erőt meríthet abból a szabad, sodródó életérzésből, amely utazásainak időszakát áthatotta. Bízik benne, hogy ez másoknak is kapaszkodót, lelki támaszt nyújthat, és így a horzsolások gyógyulássá formálódnak.
