A fesztivál egyik csúcspontja kétségkívül a szombat esti Elveszett évtizedek nyomában címszóval beharangozott Sofi Oksanen közönségtalálkozó. A kérdező Jankó Szép Yvette fordító, a beszélgetés angol nyelven zajlott, román és angol szinkronfordítással.
Az aréna dugig tele, minden korosztály nagy létszámban képviselteti magát az eseményen, és ez nem meglepő: a finn írónő már önmagában is megismételhetetlen fenomén, stílusa és erőt sugárzó jelenléte az egész termet áthatja.
Először a „határok” témakörét veti fel a kérdező. Az írónő finn és észt gyökerei révén már születése óta máshogy érzékeli ezt a fogalmat. De írásai által számos más határt is átszel világszerte: globális, ma is aktuális problémákra reflektál, beleértve az orosz-ukrán háborút és az azt övező legnagyobb tabukat is – például az ennek alávetett női sorsot. Legutóbbi könyve 2024-ben jelent meg Ugyanaz a folyó – Putyin háborúja a nők ellen címmel, amely egyúttal első publikált esszéje. Bár Oksanen elsősorban regényírónak tartja magát, ezúttal direkt módon és nem metaforák által akarta kihívni a rendszert. Úgy véli, a világnak fel kell tudnia ismerni a jelenségeket, amelyek a jelenkor tragédiái mögött állnak ahhoz, hogy ezek érthetővé váljanak.
Bár korábbi művei fikciók, kontextusuk történelmi, hasonló súlyú és jelentőségű politikai nyomásgyakorlást, nemzeti traumákat ragadnak meg. Tisztogatás című sikerkönyve kapcsán a történelmi szemléletének sajátos jellege kerül szóba. A szerző szerint a múltat megjelenítő regények gyakran mellőzik a kor hétköznapi valóságát, a grandiózus perspektíva mögött az egyéni sorsok eltűnnek. Márpedig a történelem az egyén létélményén keresztül érthető meg leghitelesebben. Úgy véli, a háborúról való diskurzus nagy része férfihangon szólal meg, és legtöbbször politikai-geopolitikai szűrőn keresztül: határokról és tárgyalótermekről írnak, holott a háború valójában emberéletekről szól. „Többet kell beszélnünk az emberekről” – mondja.
Műveinek másik fontos eleme a propaganda, amelyhez első sorban a szovjet világ perspektívájából közelít. A történelemhamisítást kutatva arra jut, hogy a nyugati társadalom számára érthetetlen az a kommunikációs agenda, amelyet az elnyomás működtet. Azért fontos erről írni, mert ma is ugyanúgy érvényes. „Ha nem elemezzük a múltbeli hibákat, újra és újra elkövetjük őket”. Ezt nemcsak a nyugati társadalomra tartja érvényesnek. A kelet-európai, posztszovjet térségben, bár hordozzuk a múlt kollektív traumáit, „ha valamit maguk mögött hagytak már, nehéz észrevenni, hogy újfent előttük van”. Az író szerint a nyelv a kulcs, ami a jövőbe mutat. A háborús propaganda mindig az ellenség dehumanizálására törekszik, ez pedig sokkal korábban elindul, mint maga a fegyveres konfliktus.
A moralitás kérdésével folytatja, amely szintén nagy szerepet kap regényeiben. Az országos tragédiák, az elnyomás, a traumák befolyása az egyén életére felbecsülhetetlen. A diktatórikus rendszerek elszakítanak a moralitástól: kompromisszumok sorát követelik meg az individuumtól a túlélésért cserébe. A kisebbségek mint „mások” kriminalizációjára is kitér. Könyveiben a személyes sorson keresztül válik láthatóvá az elnyomó rezsim elsöprő ereje és romboló hatása. Ezekről a kérdésekről nem lehet csak a könyvek kontextusában beszélni, hiszen a világpolitika színterén válnak értelmezhetővé és fontossá. Azt célozza írásaiban, hogy ezeket a kulcsfontosságú történeteket „dióhéjba sűrítse”.
A súlyos témákat érintő beszélgetés végén szigorú tekintettel, de őszintén köszöni a meghívást és a hatalmas érdeklődést, majd elismeréssel gratulál a SepsiBook kortárs irodalmi fesztivál nívójához. A közönség vastapssal búcsúztatja a szerzőt, és hosszan kígyózó sorokba rendeződve várja a dedikálás kezdetét.
Sofi Oksanen jelenségként és szerzőként is egyedi, vakmerősége határtalanul inspiráló. Nyílt és határozott szembefordulása az elnyomó világokkal és kőkemény kiállása azért, amit helyesnek ítél, sokunk elismerését váltotta ki már. A SepsiBookon elhangzott inspiráló beszéde mélyen megindító volt, és egészen biztosan sokáig cseng majd a hallgatóság fülében.
Kassay Anna
