Összecsapott négy mítosz… és csoda történt: mind a négy győzött! Igaz, a szavazatok csupán kettőt emeltek trónra, de az érdeklődő tekintetek, a rengeteg megérintett hallgató, a közös mesehallgatás talán többet jelentett a puszta szavazatoknál.
A Mítoszok csatája tehát egy különleges időutazás volt, ahol négy mítoszt hallhattunk, két témakörben, versenyformában. Nem a mesélők – Zalka Csenge Virág, Csavar Mátis Katalin, Stenszky Cecília, Szabó Enikő – mérettettek meg, hanem maguk a mitikus szereplők. A döntés pedig a hallgatók kezében volt.
Az első témakör a kópék, bajkeverők világát járta körül. Az első mítosz Thor és Loki kalandjairól szólt, míg a második Hermész születésének és első napjának eseményeit mesélte el. A történetek után a hallgatóságnak egy izgalmas kérdés alapján kellett dönteni: ha kollégiumba költöznének, és isteni szobatársat kellene választaniuk, kit választanának: Lokit vagy Hermészt? Szoros volt a verseny, de a közönség Hermészt választotta. A második témakör a női mítoszok világába kalauzolta el a résztvevőket. Az első történet Pandora alakját mutatta be, meghökkentően, buborékfújással indítva, rengetegszer bevonva a közönséget, tesztelve ismereteit. A második történet egy elfelejtett nevű, Fülöp-szigeteki istennőről szólt, akit a spanyol hódítók Maria Cacaónak neveztek el. Különleges története összekötötte az archaikus világot a mi világunkkal, hiszen egészen az internet koráig kiterjedt. A döntő kérdés ezúttal így hangzott: ha választani kellene, hogy édesanyád melyik tulajdonsággal rendelkezzen – legyen túl kíváncsi (mint Pandora), vagy legyen olyan dühös, hogy megárassza a folyókat, hidakat törjön szét (mint Maria Cacao) – melyiket választanád? A közönség Pandorát választotta győztesként.A Mítoszok csatája úgy keltette életre a különböző kultúrák ősi történeteit, hogy egyszerre valódi párbeszédre is hívta az érdeklődő közönséget: a hallgatók nem pusztán passzív befogadói voltak a meséknek, hanem aktív résztvevőivé váltak a mítoszok újraértelmezésének. A kreatívan megfogalmazott, játékos, mégis gondolatébresztő kérdések segítettek abban, hogy a hallgatóság személyesebb kapcsolódási pontokat találjon a történetekhez. A mítoszok ezúttal nem csupán mesélve, hanem közösségi élményként támadtak fel.
