Oravecz Imre
Oravecz Imre (1943, Szajla) Kossuth-díjas költő, prózaíró, műfordító.
A Heves megyei Szajlán született. Gyermekkorának emlékei és a szülőfalu természeti világa mélyen befolyásolták műveit. Középiskolai tanulmányait Szentgotthárdon végezte, majd 1962 és 1967 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar–német szakán szerzett diplomát. Első versei 1962-ben jelentek meg az Alföld című irodalmi folyóiratban. Bár korai munkássága kevés hazai figyelmet kapott, idővel meghatározó szereplője lett a magyar irodalmi közösségnek.
Több alkalommal élt külföldön: Párizsban, Londonban, majd az Egyesült Államokban, ahol az International Writing Program ösztöndíjasaként vett részt. Később vendégtanárként tevékenykedett a Kaliforniai Egyetemen, miközben intenzíven alkotott. A rendszerváltást követően hazatért, és folytatta tanári munkáját, valamint irodalmi tevékenységét.
Oravecz Imre írásai a líra és epika határterületein mozognak, és a mély személyesség, természeti képek és filozofikus gondolatok jellemzik, miközben a hétköznapi élet apró rezdüléseit is érzékletesen megörökíti. Kiemelkedő művei: Héj (1972): Első kötete, amely jelentős figyelmet keltett. Egy földterület növénytakarójának változása (1979): A tárgyias költészet remeke. Halászóember (1998): A költői főművének tekinthető verseskötet.
A régóta tervezett, az életmű alakulásának középpontjában álló faluregény – mely a magyar vidék huszadik századi átalakulását ábrázolja –, A rög gyermekei trilógia (2007–) első része, Az Ondrok gödre 2007-ben jelent meg.
Oravecz Imre munkásságát számos díjjal ismerték el, a legfontosabbak: József Attila-díj (1989), bár nem vette át, ez a díj is irodalmi kiválóságát ismerte el. Kossuth-díj (2003): az indoklás szerint költői életművével, a tárgyias költészet objektív világának átszellemesítésével, líra és epika, vers és próza poétikailag termékeny szintézisének megteremtésével érdemelte ki a kitüntetést. Artisjus-díj (2008): kortárs alkotói tevékenységéért. AEGON Művészeti Díj (2016), a magyar irodalom egyik legjelentősebb díja, melyet a Távozó fa című kötetéért kapott meg. Legutóbb, 2024-ben Kolozsváron vehette át életművének újabb elismeréseként a Méhes György-életműdíjat.
Oravecz Imre jelenleg Szajlán él. Legutóbbi kötete, az Alkonynapló (2018–2023. Magvető), amely az időskor mindennapjait és az elmúlás kérdéseit tárgyalja, 2024-ben jelent meg, és készül már a folytatása.
2025. május 22., csütörtök:
18:00 Napló a teljességről – közönségtalálkozó Oravecz Imre költővel, íróval. Beszélgetőtárs:
Tamás Dénes író, költő // Porond
Oravecz Imre (1943, Szajla) Kossuth-díjas költő, prózaíró, műfordító.
A Heves megyei Szajlán született. Gyermekkorának emlékei és a szülőfalu természeti világa mélyen befolyásolták műveit. Középiskolai tanulmányait Szentgotthárdon végezte, majd 1962 és 1967 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar–német szakán szerzett diplomát. Első versei 1962-ben jelentek meg az Alföld című irodalmi folyóiratban. Bár korai munkássága kevés hazai figyelmet kapott, idővel meghatározó szereplője lett a magyar irodalmi közösségnek.
Több alkalommal élt külföldön: Párizsban, Londonban, majd az Egyesült Államokban, ahol az International Writing Program ösztöndíjasaként vett részt. Később vendégtanárként tevékenykedett a Kaliforniai Egyetemen, miközben intenzíven alkotott. A rendszerváltást követően hazatért, és folytatta tanári munkáját, valamint irodalmi tevékenységét.
Oravecz Imre írásai a líra és epika határterületein mozognak, és a mély személyesség, természeti képek és filozofikus gondolatok jellemzik, miközben a hétköznapi élet apró rezdüléseit is érzékletesen megörökíti. Kiemelkedő művei: Héj (1972): Első kötete, amely jelentős figyelmet keltett. Egy földterület növénytakarójának változása (1979): A tárgyias költészet remeke. Halászóember (1998): A költői főművének tekinthető verseskötet.
A régóta tervezett, az életmű alakulásának középpontjában álló faluregény – mely a magyar vidék huszadik századi átalakulását ábrázolja –, A rög gyermekei trilógia (2007–) első része, Az Ondrok gödre 2007-ben jelent meg.
Oravecz Imre munkásságát számos díjjal ismerték el, a legfontosabbak: József Attila-díj (1989), bár nem vette át, ez a díj is irodalmi kiválóságát ismerte el. Kossuth-díj (2003): az indoklás szerint költői életművével, a tárgyias költészet objektív világának átszellemesítésével, líra és epika, vers és próza poétikailag termékeny szintézisének megteremtésével érdemelte ki a kitüntetést. Artisjus-díj (2008): kortárs alkotói tevékenységéért. AEGON Művészeti Díj (2016), a magyar irodalom egyik legjelentősebb díja, melyet a Távozó fa című kötetéért kapott meg. Legutóbb, 2024-ben Kolozsváron vehette át életművének újabb elismeréseként a Méhes György-életműdíjat.
Oravecz Imre jelenleg Szajlán él. Legutóbbi kötete, az Alkonynapló (2018–2023. Magvető), amely az időskor mindennapjait és az elmúlás kérdéseit tárgyalja, 2024-ben jelent meg, és készül már a folytatása.
2025. május 22., csütörtök:
18:00 Napló a teljességről – közönségtalálkozó Oravecz Imre költővel, íróval. Beszélgetőtárs:
Tamás Dénes író, költő // Porond
