Beszámoló a Kert a világ közepén című gyermekvers-antológiáról
A SepsiBook péntek délelőtti programjainak főszereplői az ifjúság és a gyermekirodalom képviselői voltak. Tizenkét órától a Porondon a Gutenberg Kiadó legújabb gyerekvers-antológiáját, a Kert a világ közepén című kötetet mutatta be a kötet szerkesztője, László Noémi és a kiadó művészeti vezetője, Kürti Andrea. A kötetben megjelenő tíz szerző közül Balázs Imre József és Szőcs Margit, az illusztrátorok közül Pánczél Évi, Sipos Gaudi Tünde, Karda Zenkő és Orosz Annabella vettek részt a kisiskolásokat célzó beszélgetésben.
A Gutenberg először 2013-ban adott ki erdélyi gyermekvers-antológiát Ragyog a mindenség címmel, de Kürti Andrea úgy véli, az elmúlt tizenhárom év olyan bőségesnek bizonyult gyermekvers-termésben, hogy ideje volt ismét szemlét tartani. László Noémi költő és szerkesztő a 2013-2025 között megjelent Szivárvány és Napsugár folyóiratokból válogatott, szerinte ezekben láthatók azok a szerzők, akik a legfontosabbnak tartották, hogy az erdélyi fiatalságnak írjanak az erdélyi valóságról.
A beszélgetés során a költők próbálják meghatározni az antológia mibenlétét. Balázs Imre József szerint az egyéni kötet egy kicsit olyan mint egy szelfi, míg az antológia egy csoportképre hasonlít: többen állnak rajta, és jól érzik magukat együtt – legalábbis ő nagyon jól érzi magát. Szőcs Margit egy iskolai osztályhoz hasonlítja, ahol a verseket egymás mellé ültetik. Ebből aztán néha feleselés, vita vagy veszekedés lesz, máskor viszont békésen megférnek egymás mellett. Az biztos, hogy mindig beszélgetnek.
László Noémi szerkesztőként egy tenger-gyümölcsei szószhoz hasonlítja: van benne mindenféle exotikus lény, amelyeket ki kell halászni a mélyből, majd valami finomságot készíteni belőlük. Ő ezúttal a halász és a szakács is volt egyszerre, és úgy kellett összefőznie mindent, hogy a vacsora ne legyen se túl fűszeres, sem íztelen.
Ezt követően Kürti Andrea és a kötet illusztrátorai veszik át a szót. A rajzoláshoz fűződő személyes viszonyukról beszélgetnek. Van, aki számára a rajz az önkifejezés legbiztonságosabb formája, más az anyává válás idején kerül közel az illusztrációhoz. A képi nyelvezet használható arra, hogy az ember akkor is el tudjon olvasni egy történetet, ha a betűket még nem ismeri. Képeket nézegetve bárki kitalálhat magának is történeteket – foglalja össze Orosz Annabella.
A könyvet tizenkét versciklus alkotja, ezek mindegyikéhez más illusztrátort kértek fel az összeállításakor. A ciklusok nem csoportosulnak szigorúan elkülöníthető tematikák köré, így az alkotók számára nagyon nagy tér nyílt sajátos interpretációra. Ez egyrészt felszabadító volt, másrészt dilemmát is okozott nekik: felmerül ugyanis a túlzott fragmentáltság problémája a végeredmény tekintetében. A végén még őket is meglepte, mennyire kerekké, harmonikussá állt össze a kötet. Akár egy csoportos képzőművészeti kiállítás – fogalmaz Sipos Gaudi Tünde.
A kötetbe bekerültek az alkotók összekollázsolt munkái is. Kürti Andrea ezekben látja legtisztábban azt az organikus együttélést, párbeszédet, amely a verseket is jellemzi. Hangsúlyossá válnak a közös kapcsolódási pontok a különböző elemek között.
A szerkesztői munkával kapcsolatban László Noémi elmondja, hogy nem keresett tudatosan „kapcsokat” a válogatás során – ezek maguktól jöttek létre. Ehelyett a fő kritériumnak azt tekintette, hogy olyan versek kerüljenek be, amelyekben a szerzők a leghitelesebb, legsajátosabb nyelvükön szólalnak meg.
A cél végső soron az volt – összegzi –, hogy olyan legyen a kötet mint Erdély: sokszínű és sokhangú. Hogy az tegye különlegessé és egyedivé, ami minket is: hogy egyszerre tudunk sokfélék lenni és mégis egységben élni együtt. Ez a kötet éppen erre szolgál. Olyan kertet gondoz, amelyben alma, körte, gumós zöldségek, virágok, bogyós gyümölcsök egymás mellett nőnek. Ezekből főztük azt az Erdély-szószt, amelybe mindenből jár egy kicsi.
Kassay Anna
Világ- és összehasonlító irodalom, angol irodalom szak ll. év
Sapientia EMTE Csíkszereda