Könyvbemutató beszélgetés Mátyus Melinda Inkább az enyém című novelláskötetéről és Visky András A test történetei című drámakötetéről
A Petőfi Kulturális Ügynökség eseményén Mátyus Melinda Inkább az enyém című, újonnan megjelent kötete került bemutatásra, Juhász Anna irodalmár Visky András íróval együtt vezette a beszélgetést, Visky A test történetei című drámakötetével hasonlítva össze a művet. A fókuszban a női létélmény, a testhez való viszony állt.
Mátyus könyve hat elbeszélést tartalmaz, amelyek koherens egészként, regényként is értelmezhetőek. Az író a lelkészi létből merítkezik, az egyházi világ áthatja a történeteket. A szerző, bár nem autofikciót ír, a vallomásos jelleget tudatosan vállalja. A szókimondó, sajátos közlésmód teszi igazán intimmé az olvasást: a töredékesség, befejezetlenség zsigerig hatol. Visky, aki végigkövette a mű születésének folyamatát, úgy értékelte: nem egy írogató emberrel, hanem egy íróval van dolgunk. A mű a nyelv végtelen lehetőségeit tárja fel, és „rátalál a saját mondataira”.
A kötetben a kérdésfelvetések univerzálisak: az ember belső küzdelmeit, az identitást tematizálja. A szerző a témára reflektálva elmondja, hogy az anyaságban, a családban való létezéstől függetlenül, érett felnőttként érkezett meg a nőiség mélyebb, érzékibb dimenzióiba. Prózai, pragmatikus dilemmák foglalkoztatják: hogyan lehet öltözködni, viselkedni, beszélni női lelkészként? Minél jobban feltárja a témát, annál jobban tágulnak a határok. Messzire kell eljutnia ahhoz, hogy megérkezzen a szöveghez.
Visky szerint a „lelkésznői tapasztalat” teljesen ismeretlen a magyar olvasóközeg számára, ez az újszerűség pedig fontos és ritka, de a mű centruma mégis az „én” kérdése – ki áll a szószéken? – A nő, az édesanya, a közösségvezető, az isteni szó kinyilatkoztatója. A megsokszorozódó identitások metszéspontja a konkrét térben az emberi test maga. A könyvbeli „Melinda” egyszerre hagyományőrző és -teremtő: a műben a test – amelyet a kereszténység elszakít a spiritualitástól – és a lélek egymásra találnak. „Lelkészként is író vagyok, és íróként mindig lelkész” – magyarázza Mátyus. – „Ugyanazt mondom, csak más nyelven.”
Visky drámáiban is megjelenik a saját testbe, ezáltal saját életbe való belépés misztikus élménye. „Aki a maga testében él, megtalálja a legmélyebb boldogságot”, mondja. A színház, a művészet, az olvasás a testünkben való lét elfogadását valósítja meg.
A csonka és az egész, a menekülés és szembenézés hatja át a műveket. De az örökös „úton levés” a megérkezés reményét hordozza. Bár az Inkább az enyém című kötetben a női létélmény dominál, a kötet nemcsak nőket szólít meg. Visky szerint a könyv „közös olvasmány, emberi történet. Megnevettet és elérzékenyít. Igazi irodalom.”
Kassay Anna
