Reméljük, sikerül a megfelelő ütemben olvasni a regényt. Továbbra is várjuk azokat a mondatokat, amelyek a második fejezetében különösen szóltak hozzátok vagy rólatok, vagy valamiért nagyon megérintettek benneteket.
A következő héten a regény harmadik fejezetét olvassuk, amely az alábbi, kegyetlenül ironikus mottóval indít: “Ugye, boldog vagy, kérdezik az anyák, amikor meglátogatjuk őket”. (Paul-Eerik Rummo)
Ebben a részben Zara sorsát ismerjük meg nyers, ugyanakkor tárgyilagos stílusban. A lány orvosira készült, csak pár hónapra szeretett volna a vágyott Nyugaton dolgozni, hogy pénzt gyűjtsön a tanulmányaihoz. És ekkor került a KGB-s pribékekből maffiózóvá átvedlett gazemberek karmai közé, akik prostitúcióra kényszerítették. Megszökik tőlük, menekül a nagymama elbeszéléséből ismert faluba, ahol a fűzfaliget mögött Aliidét sejti.
A történet ismerős, bárhol és bármikor megtörténhet újra, hisz az erőszak nem marad el, hanem újabb és újabb formákban tovább él. Hiába változtak az idők, az örökség továbbvivődik a fekete Volgák, a katonacsizmák és az orosz maffiózók révén összekötve a különböző generációkat, helyeket, időket.
Feladatunk erre a hétre: A harmadik részben is sokatmondó alfejezet-címeket használ az írónő, összesen tizenhármat. Melyiket találjátok a legkifejezőbbnek, a leginkább sikerültnek? Osszátok meg a SepsiBook facebook-oldalán!
A nagy olvasáskihívást a Könyvbarátnők olvasóklubbal közösen szervezzük, szakmai irányító: Hollanda Andrea és Gy. Turoczki Emese.
