Nagyon örvendünk, hogy ilyen sokan jelentkeztetek olvasáskihívásunkra! Meghívottunk, Sofi Oksanen Tisztogatás c. regényét olvassuk közösen. Az elkövetkező héten az első fejezetet olvassuk, amely Paul-Eerik Rummo észt költő mottójával indul: „Válasz minden, tudnánk bár a kérdést”
Ez a regény az észt múltat dolgozza fel: visszanyúl a negyvenes évekig, amikor Észtország még önálló állam volt, majd végigvezet két szovjet és egy német megszálláson, egészen 1991-ig, Észtország újabb függetlenségéig. A történet jelene 1992, közvetlenül a Szovjetunió felbomlása utáni bizonytalan időszak, amikor virágzott az emberkereskedelem, a szexuális erőszak és kizsákmányolás.
„A lány rémülete azonban annyira eleven volt, hogy Aliide hirtelen saját bőre alatt érezte. Úristen, hogy mennyire emlékezett a teste erre az érzésre! Olyan jól emlékezett, hogy nyomban védtelenné vált vele szemben, mihelyt meglátta ennek az idegen embernek a szemében.”
Aliide és Zara párhuzamosan futó, más-más idősíkokat mozgató emlékezetfoszlányai, mint egy kirakós darabjai, lassan nyernek értelmet az olvasó számára, akár egy detektívtörténetben: fel kell deríteni, ki kell nyomozni a múltat, olvasni kell a sorok között, és amint a mottó is sugallja, a megfelelő kérdéseket kell megfogalmazni ahhoz, hogy továbblendüljön a történet.
Mi ezeket a kérdéseket fogalmaztuk meg:
- Gyanakvása ellenére miért engedi be Aliide Zarát a házába? Mi az, ami összeköti őket?
- Miért érez undort Aliide, miközben Zorát szemléli?
- A hallgatás, elhallgatás milyen formái jelennek meg a regényben? Mit hallgat el Aliide és Zara?
- Miért olyan nehéz beszélni, miért tabu a trauma elbeszélése?
Találjunk együtt olyan kérdéseket, amelyre a választ a regény adja. Facebook oldalunkon hozzászólásokban várjuk az olvasói meglátásaitokat is tükröző kérdéseket!
Mire figyeljetek még?
- A visszatérő motívumokra: nyírfa, Göncölszekér. A test és a tekintet különválásának pillanataira!
Keressetek:
- előre és visszautaló jeleket, hivatkozásokat, amelyek cselekmény szempontjából különleges értelmet nyernek!
Fontos: figyeljétek a légy útját a regényben!
„A fő motivációt a Tisztogatás megírására a nagymamám nővérének története adta. A nagymamám nővére nem némának született. Miután Észtország második szovjet megszállása idején elhurcolták otthonról egy egész éjszakn át tartó kihallgatásra, többé nem szólalt meg. Amikor reggel hazaért, úgy tűnt, minden rendben van, de azután soha többé nem mondott semmi mást, csak annyit, hogy : „Jah, ära” (magyarul: Igen, ne). Soha nem ment férjhez, nem születtek gyerekei, nem volt szerelmes.” (Sofi Oksanen: Ugyanaz a folyó. Scolar Kiadó, 2024.)
