A Kalligram Kiadó estjén Kali Ágnes és Lövétei Lázár László költőkkel Mészáros Sándor kiadóvezető beszélgetett költészetről, hitkeresésről, kötetkoncepciókról – az Angyalok a fügefákon címen meghirdetett kettős könyvbemutatóról Teleki Réka tudósított.
Mészáros Sándor az estet egy dicsérettel indította. Egyetértve azzal a gondolattal, hogy a műalkotás szelekciója a minőségi és eredetiségi elven alapul, elmondta, miért tartja eredetinek Kali Ágnes és Lövétei Lázár László friss köteteit.
Lövétei Zákeus a fügefán című kötetével indítva a moderátor azt emelte ki, hogy a szerző egy olyan keresztényi költészetet valósít meg, amelyben – a magyar lírára nem jellemző módon – van humor. Zákeus története kapcsán hangsúlyozta, hogy a görög és keresztény hagyomány egyszerre van tele humorral és halálosan komoly kérdésekkel, így a köznapiság és szakralitás egyensúlyban vannak. Mészáros szerint a Zákeus legalább annyira jó, mint Lövétei előző kötete, a Feketemunka, hiszen képes megmutatni a hit derűs oldalát, amelyet a kétellyel és az esendőséggel párosít. Kiemelte továbbá a kifinomult versnyelvet, amely nem patetikus, ugyanakkor nem a ’80–90-es évek iróniájának és játékának palimpszesztusaiként ragadható meg.
Kali Ágnes kötetének erősségeként a kiadóvezető azt emelte ki, hogy a Megvakult angyalok koncepciózus könyv, ami jól játszik szövegrétegeivel, de nem használja túl azokat. A kötet kapcsán Mészáros elmondta, hogy a vallomásos költészet egy adott ponton unalmassá tud válni, mert elkezdődik az önsajnálat – Ágnes azonban nem emeli saját fájdalmát a világ fölé. Azt is kiemelte, hogy egy rendkívül ökonomikus kötet, ugyanis a három ciklusba szedett 21 versben fellelhető legalább három verstípus. Mészáros a versek eredetiségére, vadságára hívta fel a figyelmet, illetve elmondta, hogy van néhány nagyvers a kötetben – arra is utalva, hogy Pilinszkyvel nem ér véget a magyar költészet. A moderátor hangsúlyozta továbbá, hogy a költészetet ne szakralizáljuk, hiszen egy jó verseskötet – meglátása szerint – a nem értéssel kezdődik. Azt is hozzátette, hogy a regénykultusz ellenére a költészet a magyar kultúrának a legfontosabb része.
Ezt követően a két szerző felolvasott, és az általuk választott versek mintegy párbeszédbe léptek egymással a hit és vallásosság kérdéskörét követve. A továbbiakban Lövétei elmondta, hogy a Zákeus írása az előző kötete megjelenésekor már folyamatban volt, és tulajdonképpen egy istenkeresés: egy olyan Isten keresése, aki egy adott ponton eltűnt a látóköréből. Zákeus történetével egy misén találkozott újra, de hatással volt rá Adynak A Sion-hegy alatt című ciklusa, egy ferencestől ajándékba kapott régi Biblia (amelynek nyelvezetéből is szivárgott be némi humor a szövegekbe), valamint a hátlapon idézett Pascal-apológia is.
Kali Ágnes a kötetkoncepció kapcsán elmondta, hogy bár a 21 verset kevésnek tarthatjuk, nem lehetne ennél több a kötetben, ugyanis a három fejezetet szándékosan tagolta 7-7 versre. A vallásosságra reflektálva arról is beszélt, hogy számára nőként a kereszténység nem ajánl túl sokat, ezért a kötetben szeretett volna egy új világot, egy alternatívát ajánlani. Friss kötetében az egyik legfontosabb kérdés az volt számára, hogy hogyan lehet az alanyi költészettől eljutni a többes számig, amelyre a Simone Weil-i gondolat volt a válasz: nem kitágítani kell az ént, hanem megszabadulni tőle. Végül azt is elmondta, hogy a Megvakult angyalok első fejezetében az a versvilág jelenik meg, amit le akar bontani; a második tétje, hogy megszabaduljon az éntől; a harmadikban pedig olyan témákat érint, mint az örménység, az örmény genocídium, illetve a nők elleni bántalmazás.
Összegzésként a moderátor a közös pályázatként létrejött kötetek fegyelmezett koncepcióit illette újra dicsérettel.
Teleki Réka
