Darvasi László
Darvasi László (1962, Törökszentmiklós) a magyar irodalom egyik legmeghatározóbb kortárs alkotója, aki József Attila-díjas íróként, költőként, drámaíróként és újságíróként is maradandót alkotott. Munkássága gazdag és sokrétű, amely az irodalom számos területére kiterjed, a lírától a prózán át az újságírásig.
Darvasi a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán szerzett magyar–történelem szakos diplomát 1986-ban. Pályafutása kezdetén tanárként dolgozott Hódmezővásárhelyen és Szegeden, majd érdeklődése fokozatosan az újságírás és irodalom felé fordult. 1989-től a Délmagyarország munkatársa lett, ahol kulturális rovatvezetőként, majd szerkesztőként is tevékenykedett. 1993-tól az Élet és Irodalom főmunkatársaként dolgozott, amely során az irodalom és a közélet kapcsolódási pontjait kutatta és mutatta be. Emellett 1990 és 1998 között a szegedi Pompeji című folyóirat szerkesztője volt, tovább bővítve szakmai tevékenységét.
Darvasi írásművészete rendkívül sokszínű és mély érzelmi szálakkal átszőtt. Műveiben visszatérő téma az emberi létezés komplexitása, a hétköznapi élet örömei és tragédiái, a sorsszerűség és a történetekben rejlő igazság. Különleges képessége, hogy a valóságot és a fikciót, az életet és a mesét olyan harmonikus szövésben ábrázolja, amely egyszerre intellektuálisan elgondolkodtató és érzelmileg megérintő. Írói világát finom szövetű, áttetsző mesevilágként szokták jellemezni, ahol az élet és a történet közötti határvonal elmosódik.
Darvasi már korai verseiben, mint például a Horger Antal Párisban című kötetben (1991), megmutatta az epikus regiszterek iránti vonzalmát, amelyek később is meghatározták irodalmi stílusát. Prózájában a valóságot és a fikciót összemosva, mitikus és mágikus realista elemeket alkalmazva új, koherens világokat teremt. A veinhageni rózsabokrok (1993) című novelláskötete például a mitologikus és balkáni beágyazottságban az emberi létezés végsőkig feszült dilemmáit ábrázolja.
Művei között kiemelt helyet foglal el első regénye, A könnymutatványosok legendája (1999), amely a mágikus realizmus jegyében Kelet-Európa és a Balkán világát ábrázolja. Ebben a regényben élő és holt, valós és fiktív karakterek váltják egymást, és a történelem hatalmas színpadán játszódó történetszekvenciák egyszerre archaikus mesékké és mediatizált látomásokká alakulnak.
Gyermek- és ifjúsági irodalomban is maradandót alkotott, például a Trapiti avagy a nagy tökfőzelékháború (2002) című meseregényével, amely humoros és tanulságos történetet kínál gyerekeknek és fiataloknak.
További jelentős munkái közé tartozik A világ legboldogabb zenekara (2005) című novelláskötete, amely a magyar valóság humoros és szürreális elemeit egyaránt bemutatja. Legújabb kötete, Az év légiutas-kísérője (2023), mesternovellákat tartalmaz, amelyek ismét bizonyítják elbeszélői zsenialitását.
Darvasi számos irodalmi díjat nyert el pályafutása során, amelyek munkásságának elismerését tükrözik: 1998-ban elnyerte a József Attila-díjat, 2004-ben a Brücke Berlin irodalmi díjjal tüntették ki, 2009-ben a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjat kapta meg. Az év légiutas-kísérője című könyvével pedig 2023-ban elnyerte az Artisjus Irodalmi Nagydíjat.
2025. május 22., csütörtök:
13:00 Trapiti és barátai – beszélgetés Darvasi László íróval, 11-12 éveseknek // Körönd
2025. május 23., péntek:
17:00 Nagyregények szövegútján – közönségtalálkozó Darvasi László íróval. Beszélgetőtárs Vincze Bence kultúraszervező // Porond
Darvasi László (1962, Törökszentmiklós) a magyar irodalom egyik legmeghatározóbb kortárs alkotója, aki József Attila-díjas íróként, költőként, drámaíróként és újságíróként is maradandót alkotott. Munkássága gazdag és sokrétű, amely az irodalom számos területére kiterjed, a lírától a prózán át az újságírásig.
Darvasi a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán szerzett magyar–történelem szakos diplomát 1986-ban. Pályafutása kezdetén tanárként dolgozott Hódmezővásárhelyen és Szegeden, majd érdeklődése fokozatosan az újságírás és irodalom felé fordult. 1989-től a Délmagyarország munkatársa lett, ahol kulturális rovatvezetőként, majd szerkesztőként is tevékenykedett. 1993-tól az Élet és Irodalom főmunkatársaként dolgozott, amely során az irodalom és a közélet kapcsolódási pontjait kutatta és mutatta be. Emellett 1990 és 1998 között a szegedi Pompeji című folyóirat szerkesztője volt, tovább bővítve szakmai tevékenységét.
Darvasi írásművészete rendkívül sokszínű és mély érzelmi szálakkal átszőtt. Műveiben visszatérő téma az emberi létezés komplexitása, a hétköznapi élet örömei és tragédiái, a sorsszerűség és a történetekben rejlő igazság. Különleges képessége, hogy a valóságot és a fikciót, az életet és a mesét olyan harmonikus szövésben ábrázolja, amely egyszerre intellektuálisan elgondolkodtató és érzelmileg megérintő. Írói világát finom szövetű, áttetsző mesevilágként szokták jellemezni, ahol az élet és a történet közötti határvonal elmosódik.
Darvasi már korai verseiben, mint például a Horger Antal Párisban című kötetben (1991), megmutatta az epikus regiszterek iránti vonzalmát, amelyek később is meghatározták irodalmi stílusát. Prózájában a valóságot és a fikciót összemosva, mitikus és mágikus realista elemeket alkalmazva új, koherens világokat teremt. A veinhageni rózsabokrok (1993) című novelláskötete például a mitologikus és balkáni beágyazottságban az emberi létezés végsőkig feszült dilemmáit ábrázolja.
Művei között kiemelt helyet foglal el első regénye, A könnymutatványosok legendája (1999), amely a mágikus realizmus jegyében Kelet-Európa és a Balkán világát ábrázolja. Ebben a regényben élő és holt, valós és fiktív karakterek váltják egymást, és a történelem hatalmas színpadán játszódó történetszekvenciák egyszerre archaikus mesékké és mediatizált látomásokká alakulnak.
Gyermek- és ifjúsági irodalomban is maradandót alkotott, például a Trapiti avagy a nagy tökfőzelékháború (2002) című meseregényével, amely humoros és tanulságos történetet kínál gyerekeknek és fiataloknak.
További jelentős munkái közé tartozik A világ legboldogabb zenekara (2005) című novelláskötete, amely a magyar valóság humoros és szürreális elemeit egyaránt bemutatja. Legújabb kötete, Az év légiutas-kísérője (2023), mesternovellákat tartalmaz, amelyek ismét bizonyítják elbeszélői zsenialitását.
Darvasi számos irodalmi díjat nyert el pályafutása során, amelyek munkásságának elismerését tükrözik: 1998-ban elnyerte a József Attila-díjat, 2004-ben a Brücke Berlin irodalmi díjjal tüntették ki, 2009-ben a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjat kapta meg. Az év légiutas-kísérője című könyvével pedig 2023-ban elnyerte az Artisjus Irodalmi Nagydíjat.
2025. május 22., csütörtök:
13:00 Trapiti és barátai – beszélgetés Darvasi László íróval, 11-12 éveseknek // Körönd
2025. május 23., péntek:
17:00 Nagyregények szövegútján – közönségtalálkozó Darvasi László íróval. Beszélgetőtárs Vincze Bence kultúraszervező // Porond
